Más is éli így a húszas éveit?
Viszonylag jó fizetésem van (kb550k) 22 évesen van egy albim. Minden hónapban megmarad kb 150-200k-m amit nagyrészt jófajta fizetős lányokra költök. Minden szombaton átjön hozzám egy, általában más, de mostanában 2-3mat váltogatok. 2 órán át szexelünk vagy csak simán leszop többször(mert elég nagy fetishem) és ennyi.
Volt egy barátnőm kb 4évig, de nem működött a dolog és rájöttem, hogy vagy sohasem, vagy még jópár évig nem is fog senkivel.Talán kissé önző, nárcisztikus vagyok és egyrészt nem akarom ezzel szennyezni más életét(akkor sem, ha csak évek múlva jönne rá, hogy nem vagyok normális) másrészt talán nekem sem egy kapcsolatra lenne szükségem. Nem nézem le a nőket, sőt, rengeteg alkalmi egyéjszakás is adódott az idők során. De mostanában valahogy nem vonz a bulizás a "vadászat". A régi haverokkal már nem nagyon beszélek, persze nem vagyok rosszban senkivel. Csak megritkultak, elkoptak a hívások. Jártam egy évet pszichológia szakra egyetemen gimi után, de valahogy nem voltam eléggé mentálisan stabil hozzá. Ettől független még mindig sok Jung-ot olvasok, mert eléggé leköt a szabadidőmben. Nem tervezek változtatni az életmódomon. Egészségesen eszem és sok éve sportolok megesik, hogy versenyzem is.
Tehát:más is éli így az életét?
Mennyire fura befogadni külső nézőpontból az én valóságom?
(valahogy úgy érzem, nincsen semmiféle külső forrásból származó koncepcióm, visszajelzésem az életmódomról)
Előre is köszi a válaszokat :)
A hajlam és az igény nem megváltozhatatlan.
Biztos mások is vannak, akik így élnek, mint te, de egy pszichológus azt kérdezné tőled, hogy ez miért érdekel téged, hogy mások hogy élnek?
Pont tegnap láttam egy filmet a hosszú életről, olyan országokban végzett kutatásról, ahol a legtöbb legidősebb ember él, és az összegzés között az is volt, hogy mind házas, mind többgenerációs családban élnek, a családjuk pedig egy közösség része.
Tehát élhetsz így, egyedül, önző módon, fizetős lányokkal, csak épp egyrészt nekem úgy tűnik, hogy te sem vagy túl boldog így, különben nem tetted volna föl ezt a kérdésed így, és a saját életedet rövidíted meg azzal, hogy elvágod magad egy egészséges emberi és társadalmi kötődés lehetőségétől.
Az szuper jó, hogy tanultál némi pszichológiát, meg olvasgatsz is a témában, én is kb. így, mint te, ám mindez nem helyettesíti a terápiát.
Persze kérdés, hogy milyen kérdéssel fordulnál terápiára, ha szerinted a jelenlegi életmódod téged boldoggá tesz, ugye. Szerintem nem tesz azzá téged, és te is érzed, hogy nincs rendben valami az életedben, az meg, hogy mi, már bőven elég, hogy keress egy pszichológust, és vele beszélgess az életmódodról, ne pedig a gyakori kérdések oldalon próbáld megfejteni magad, mert itt nem tudhatod, hogy ki válaszol és milyen háttérrel, pláne milyen szándékkal, pláne akkor, ha fizetős pszichológushoz mész.
"Mit tehetek, ha szándékomon kívül egyszerűen erre van megváltoztathatatlan hajlamom/igényem?
A nárcisztikus személyiségzavar, pedig nem gyógyítható."
csakhogy ezek így nem egészen igazak, akármi is a tényállás és mennyire
a többire meg... hát, sok a kérdőjel, meg sok mindennél sok minden felmerülhet... kisebb-nagyobb dolgok
én annyi idősen, mint te... vagy.... igen, akkor kezdődött nálam úgy extrémebben egy ex után és tartott egy ideig, hogy én egy hónapban olykor annyit buliztam el, amennyiből eltengődik egy egész család valahol... vagy legalábbis akkor (azóta volt némi infláció, miegymás)
de lényeg, hogy valamiért mégis felmerültek benned dolgok... hát, majd még fognak, meg lesznek, amiket majd utólag látsz úgy meg... kisebb-nagyobb apróságok, meg úgy mozaikdarabok
na meg tele van sok kérdőjellel, meg esélyesen hlyeségekkel is az egész story... például a szpás az nem fétis
de a jó szex is több ezeknél
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!