Pánikbetegség tulajdonképpen csak egy ürügy, hogy ne kelljen ezt, azt megcsinálni? Esetleg én látom máshogy ezt a pánikbetegség, szorongásos betegségek valódi példázat? Légyszíves olyanok írjanak, akik érintettek valamilyen formában!

Attol felek, hogy a 20-as tipusu hozzaszoloknak ("a szórakozás nem okoz nehézséget, ugyanis futni, meg tornázni tud, de az iskolába már nem hajlandó betenni a lábát. iskolakerulo senkihazi") felesleges magyarazni. Egyszer esetleg majd maguk is mentalis betegek lesznek, es akkor megtudjak, milyen gyotrelmes szenvedes az. Azt is, hogy milyen, amikor mas, hozza nem erto laikusok senkihazinak szidjak majd erte.

Ha valakit szakorvos diagnosztizal, gyogyszereket ir fel neki, hetente egyszer terapiara jar hozza es hivatalosan tartosan kiirtak az iskolabol, az bizonyara nem iskolakerulo senkihazi lusta. A sport igen, szinten a terapia resze szorongas eseten, es ki tudja, mennyi szenvedesbe telik neki megcsinalni.

A kerdezonek lehetosege van elmenni a terapiara a hugaval, es megkerni a terapeutat, hogy az elso 10 percben adjon valaszt a kerdeseire - nekunk ugysem hiszi el.

22-es, az a gyanúm, hogy a terapeutának se hinné el. Sőt, az ilyenek közt gyakori, hogy magát a pszichológiát, pszichiátriát is áltudománynak tartják.

Azokra az öregekre emlékeztetnek (bár nem mindig öregek), akik pl. a táplálékallergiás unokájukat kórházba juttatják anafilaxiás sokkal, mert direkt megetetik az allergénnel, mert nem hiszik el, hogy van olyan betegség.

Szia, nekem szociális fóbiám, averzív személyiségzavarom és pánikzavar szindrómám is van, szóval átérzem a húgod helyzetét.

Szerintem azért hagyta ott az iskolát, mert az váltotta ki benne legjobban a szorongást. Amikor egy pánikbetegnek mennie kell egy ilyen szorongást kiváltó helyre, egyszerűen, mintha kiszállna az erő a testedből, elárasztják azok a gondolatok, hogy mi minden alakulhat rosszul, és ezt az agy ezeket súlyos veszélyforrásnak érzékeli, és ezért reagál pánikroham, szorongás formájában, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan, nem kerül senki életveszélybe egy iskolában. Ez tulajdonképpen egy védekező mechanizmus, ami kialakul az emberben, és ezzel próbálja önmagát megvédeni az agyunk, szervezetünk. És ezek a pánikrohamok, rosszullétek kb. mintha reflexből jönnének, szinte semmi befolyása nincs erre ott és akkor az embernek, pedig tényleg ilyen megsemmisüléshez hasonló érzés tölti el ilyenkor az embert, és ugye ezzel éri el a szervezet, hogy elkerülje a "veszélyforrást", a szorongást, pánikot kiváltó eseményt.

Otthon azért viselkedik természetesen, mert ott biztonságban érzi magát. Futni is azért tud elmenni, mert ott nem feltételezi azt a fajta veszélyt, ami pl. suliban várna.

Próbálj meg vele beszélgetni erről, légy nyitott felé, és ne ítélkezz felette. Nem tudom mi miatt fél az iskolától, lehet bántják, ítélkeznek felette ott, és emiatt is fontos, hogy te ne tedd ezt. Próbáld támogatni. Hidd el nekem, nagyon furdalja őt a lelkiismeret, hogy nem képes "rendes emberként" funkcionálni, és ezzel esetlegesen csalódást okoz.

Ez egy nagyon nehezen viselhető állapot, és képes nagyon mélyre lehúzni az embert. Csak próbáld meg azt belátni, hogy ő sem akarja ezt és minden erejével azon van, hogy ebből kimásszon és, hogy eleget tegyen a kötelezettségeinek.

Remélem sikerül majd neki leküzdenie ezt!

Ha bármi kérdésed van a témaban, nyugodtan írj.