Voltak már öngyilkos gondolataitok válás miatt?
Hosszú lenne mindent leírni. Megcsalás, hazudozás, sok-sok elfojtott sérelem. Van egy egyéves gyerek is. Bevallotta, hogy a szeretőjét szereti, engem már nem tud. Sose dolgozott ezen, egyedül próbáltam dolgozni az egészen. Elfáradtam. Szeretem nagyon, így elengedem és azt kívánom, legyen boldog.
Megkíséreltem egy öngyilkosságot, úgy éreztem reményveszett és testileg-lelkileg fáradt vagyok. Reggel azonnal segítséget kértem anyukámtól. Sok volt a megaláztatás. Még nagyon az elején vagyok. Szívesen olvasnék történeteket arról, hogy sikeresen átlépett valaki ezeken a negatív érzéseken.
Konkrétan öngyilkos gondolataim nem voltak.
Persze eszembe jutott, hogy minek is éljek tovább egyáltalán? Meg hogyan?
Élni nem volt kedvem, fizikai fájdalmaim voltak.
Így visszagondolva, olyan testenkívüli élmény volt az az időszak, mintha nem is én lettem volna. Nehéz elmagyarázni.
Rohadt nagy közhely, de a legnagyobb igazság, hogy az idő megoldja.
Addig pedig kitartónak kell lenni, el kell viselni a szenvedést.
Idővel jobb lesz, enyhül, elmúlnak ezek a gondolatok ez egészen biztos.
Egy pszichológust mindenképpen keress fel ha már ilyen gondolataid vannak.
Én ne igyál, az talán a legrosszabb amit tehetsz!!
Én eleinte (kb 2 hét) csendben szenvedtem otthon. Nekem nem vált be a rögtön bulizás, pasizás.
Egyszerűen élőhalott voltam, akárhova mentem az volt a kérdés, hogy mi bajom van?
Úgyhogy maradtam otthon, pár napig engedtem magamnak a nyüszítve szenvedést és az önsajnáltatást aztán tudatosan elkezdtem lassan rávenni magam dolgokra ( Pl hogy egyáltalán lefürödjek vagy felporszívózzak ) nem engedtem, hogy felemésszenek a negatív gondolatok, a sok mi lett volna ha, mi lesz velem a jövőben kérdések.
Persze eszembe jutottak, rágódtam rajta, de sokáig nem szabad, el kell hessegetni.
Nekem segített, hogy megpróbáltam előszedni mindent ami nekem rossz volt a kapcsolatomban és győzködni magam, hogy nem érdemelt meg és igenis fogok jobbat találni (találtam is :) . Tudom önámításnak hangzik, de nekem ez is bejött.
Szintén nagy közhely amit az én esetemig nem értékeltem, hogy minden kapu mikor bezáródik nyílik egy másik. Ezt az elején nyilván nem látod, de fogod.
Gondolj arra, hogy mennyi tragikus sorsú ember van.
Ez "csak" egy szakítás, sokkal de sokkal rosszabb is lehetne.
Megoldod :)
Nekem nem volt, bár ő később azt állította a közös ismerősöknek, hogy azért tartott szeretőt és azért nem mondta meg, hogy megcsal, mert hogy én öngyilkos lettem volna emiatt.
Keress pszichológust! ❤️
Mélyebb időszakok lesznek, de jobbak is. Nekem ott volt kiborulás, hogy a szerető gyerekeivel elment valami gyereknapi programra, a sajátja meg eszébe sem jutott aznap, nem hogy magával vigye. De aztán jobb lett, főleg, hogy azt hallottam, a szerető gyerekei utálják őt.
Lesz jobb, csak bírd ki!
Igen ismerős, ódákat zengett az egyik lányáról, a szuper közös programról, de a miénket a kórhazba sem kisérte el.
Köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!