Ha egy jó barátotok,ismerősötök hirtelen meghal,hogyan dolgozzátok fel?
Köszönőviszonyban és közvetlen viszonyban voltam egy 56 éves úriemberrel és ma hallottam,hogy hirtelen meghalt és tegnap már el is temették.
Le vagyok döbbenve és nem tudom,hogyan kéne ezt elfogadni.
Ilyenkor mindig arra gondolok,hogy ennyi egy élet...
Ti miként vélekedtek a hirtelen halálról és az életről mint "jelenségről?"
Pl.Tanulunk,fejlődünk,építünk,tervezünk,szépítünk stb.és az egész egy pillanat alatt elszáll.
Köszönöm ha szántok egy kis időt a megválaszolásra.
Majdnem 40 éves vagyok, ez történt a családomban az elmúlt 3 évben:
meghalt az 50-es éveiben járó nagybátyám
meghalt a 70 éves apám
apósom trombózis miatt a sürgősségire került még éppen időben
az 50 éves bátyám agyvérzést kapott
Ezelőtt 5 évvel soha senkinek semmi baja nem volt... Ahogy az első írja, az ilyen dolgok sajnos az évek előrehaladtával hatványozódni fognak. És tényleg, belegondolok, 30 évesen nekem még senkim nem halt meg, senkim nem volt beteg... Viszont most, az elmúlt három év történései engem is teljesen ledöbbentettek. Én is pont ezen gondolkodtam mint te. Ennyi az élet? Mennek előre az évek és egyre nagyobb az esélyünk a rákra, a stroke-ra, a szívrohamra, így fogjuk végezni? Egyik nap még vidáman éljük az életünket, másnap lerokkanunk/megbetegszünk/meghalunk. Szörnyű belegondolni... De muszáj élni az életed, nem szabad ezen agyalni mert belebolondulsz, amíg élsz addig foglalkozni kell magaddal, a szeretteiddel. És sajna a hármasnak is igaza van, meghaltak, nem lehet visszacsinálni, lehet rájuk emlékezni, de nem szabad folyton azon agyalni, hogy mi miért történt, kell természetesen hagyni időt a gyásznak, de élni kell a saját életedet.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!