Van ennek értelme?

Szeretnék egy párkapcsolatot, amiben kölcsönösen szeretjük egymást a társammal. Nem feltétlen szeretnék gyerekeket, sem feleség lenni. Csak szeretetben élni. Nagyon tetszenek az idősebb értelmiségi férfiak. Nem csak külsőre, hanem, úgy érzem, hogy könnyebben szót értek velük. Sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mind lelkileg, mind testileg. A saját korosztályommal nem igazán találom a hangot…Viszont eddig egy ilyen kapcsolatom volt, ami nem alakult túl jól. Tök véletlenül jöttünk össze, nem társkeresőn vagy ilyenek… Mindkettőnknek új volt az egész. 25 év volt kettőnk között, elvált volt 2 gyerekkel. Ezek egyébként engem nem zavartak. Teljesen jó kapcsolata volt a gyerekeivel, és az exfeleségével, aminek nagyon örültem. 2 évig voltunk együtt, abból 1 év teljesen szeretetben békében telt, mint egy álom. Amikor 1 év után összeköltöztünk teljesen megváltozott. Elhidegült tőlem, végül kibökte, hogy ez neki olyan mintha újra elköteleződne… Pedig sosem kértem arra, hogy vegyen el vagy ilyesmi. Sokszor átbeszéltük a dolgokat, végül elengedtük egymást. Mert nem működött a részéről. Nagyon megviselt a dolog, főleg lelkileg. Az önbizalmam visszaesett. Folyton megkérdőjeleződik bennem, hogy normális vagyok-e? Hogyan kéne ismerkedni? Van-e értelme idősebb férfiakkal komolyabb párkapcsolatba belemenni? Vagy próbálkozzak a saját korosztályomban? 30/L