Ez esetben utólag tehetek fel jelentést?
Gyerekkoromban sok volt a családban a veszekedés, én és a nővérem sokszor voltunk szem és fül tanúi a veszekedéseknek,amikre remegve sírással reagáltunk,és aludni nem nagyon mertünk el soha utána.
8 évesen nekem kellet anyám és nagyapám közé állni mert majdnem egymást leszurkálták... és igen nem romák vagyunk!!!
Tehát az lenne a kérdésem ha most 20+ évesen elmegyek kivizsgálásra vagy akár csak egy pszichológushoz aki feltárja,hogy miktől stresszelek,mitől vannak pánikrohamaim.
Utólag fel jelenthetem a szüleimet?
Mai napig nem tudtam ezeken a dolgokon túl tenni magam. Tönkre tették az egész életemet.
Mikor most meg számon kérem őket ezekért a dolgokért,mindig azzal jönnek,hogy még is megvolt mindenünk meg,hogy más családban is voltak viták..
Mit remélsz a feljelentéstől?
Lecsukni nem fogják őket, te is felnőtt lettél.
Nagyon sajnálom, hogy nem biztosítottak érzelmi biztonságot, sőt egyetlen felnőtt sem volt ott, aki látta mi zajlik ott.
Úgy tudsz ezen tovább lépni, ha jársz pszichológushoz normálisan és megszakítod a kapcsolatot a velük. A pszichológusnál valószínűleg az ő viselkedésükre is rá fogsz látni. Nem szerette őket sem senki, így ők sem tudták hogyan kellene titeket.
Ez van sajnos.
Te már magadért vagy felelős.
Azért mert elég tételt akarok venni rajtuk,és amiért soha nem lehet már belőlem rendes kiegyensúlyozott felnőtt...
Mindenki előtt megjátsszák a szépet a jót a tökéletes harmóniában felnőtt "gyerekük" van. Aha aha... Csak sokszor utcára sem merek kilépni ha elkap ez a szar érzés... 20+ év alatt nem bírtam magam túl tenni ezeken.
Nem biztos, hogy neked attól gyenge az idegrendszered, ha például így születtél, valamilyen mentális problémával.
Miközben lehet, hogy más embernek, aki ugyanannyit "tapasztalt", semmi gondja, vagy utólag már csak örül, hogy elszabadult és nem a múlttal foglalkozik.
Ha rendesen kivizsgálják, kiderülhet.
"Csak sokszor utcára sem merek kilépni ha elkap ez a szar érzés..."
Helyben vagyunk, simán lehet neked más bajod, amit kezeltetni kell!
De nem azért.
"És akkor az ilyen várja el tőlem,hogy tiszteljem?"
Eddig se volt normális a gondolkozása, ezután se lesz az.
Nem igaz, hogy nem lehet belôled kiegyensúlyozott felnőtt. Az igaz, hogy hosszú és rögös lesz az út odáig, és erről jelentős részben a szüleid tehetnek.
Sajnos szerintem se igazán van jogi lehetőséged elégtételt venni rajtuk. De ők is megöregszenek majd. Nem vagy köteles gondozni, segíteni őket.
"Mikor most meg számon kérem őket ezekért a dolgokért..."
Ugyan már, ilyen előzmények után régen elköltöztél otthonról és nem tárgyalsz velük.
Vagy?
Akkor meg... Ne itt siránkozz!
Neked a feldolgozás, és a megbocsátás segítene, nem a bosszú.
Van egy olyan mondás, hogy a harag az, hogy én iszom mérget, és azt várom, hogy a másik haljon meg.
És megbocsátás alatt nem azt értem, hogy jóban kell lenni, hogy kapcsolatban kell maradni.
Hanem azt, hogy elfogadni, hogy ők nagyon megbántottak téged, de te ennek ellenére nem akarsz ennek a fogja lenni.
És esetleg a tőlük kapott szépre is megpróbálhatsz gondolni és emlékezni.
A bosszú rabbá tesz, a megbocsátás megszabadít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!