Más is érzi azt, hogy hiába jár el közösségi alkalmakra, nem sikerül új barátokat se találni, nem hogy párt?

Én jeleztem, de látom, nem tették át.

Amúgy szerintem, nem feltétlen jogtalan, hogy ebben a kategóriában van. Ha nem tudsz kialakítani kapcsolatokat az eléggé azt jelenti, hogy valamilyen lelki eredetű probléma húzódik a háttérben, ez bőven kimeríti azt, hogy vmilyen problémával küzdesz a(z lelki) életedben.

Én 20 éves vagyok, de ugyanúgy ez a problémám, járok bizonyos mértékben közösségbe, de nem alakul ki mélyebb vagy komolyabb barátság, párkapcsolat pláne. Szerintem ez amúgy több tényezős dolog, függ a közösség összetételétől, szerepétől, találkozások gyakoriságától, minőségétől stb. De ha visszatérően problémád ez, akkor nem (csak) az adott közegből fakadó probléma ez.

Akik jól mozognak közösségben, azoknak nincs ilyen problémája, hisz önmagában kifejezi, jól mozog, működik közösségben, te pedig nem működsz/mozogsz jól közösségben, úgyhogy logikátlan egymáshoz viszonyítani.

A barátságok nem 1-1 alkalommal találkozva alakulnak ki, hanem idő kell nekik, közös élmények. Ezért van, hogy a legtöbb barátság iskolában, munkahelyen, egyház közösségben, cserkészcsapatban, edzőteremben és hasonló helyeken alakul ki. Ahova rendszeresen, hosszabb ideig járnak össze az emberek. Itt közös élményeket szereznek, jobban megismerik egymást és ebből összekovácsolódik a társaság. Aztán elkezdenek az alap közösségen kívül barátilag is összejönni. Ami aztán akár teljesen át is veheti a kiinduló közösség helyét és már iskolába, munkahelyre, akárhova nem járnak többé együtt, mert változik az életük, de marad a baráti közösség.

Sok esetben viszont az iskola, munkahely, egyéb közösség felbomlása után elmúlik a többiek iránti érdeklődés is. Sok esetben a munkahelyi, iskolai barátságokat csak az tartja össze, hogy így is úgy is találkoznátok minden nap. Ha ez a kényszer megszűnik, akkor az osztálytalálkozókra se feltétlenül jár már el mindenki, magától pláne nem keresi senki a többieket.

A párkapcsolat bonyolultabb kérdés. Lehet akár barátságból is párkapcsolat, ha már barátilag ismeritek egymást és aztán menet közben kialakul a vonzalom.

De általában inkább az jellemző, hogy ha valakit eleve udvarolva közelítesz meg, akkor nagyobb az esélye, hogy meghódítod és párkapcsolat lesz belőle - vagy elutasítás, de legalább tiszta a helyzet és könnyebb belőle tovább lépni, hogy mással próbálkozz, akivel több esélyed van. Eleinte nehéz, de be kell vállalni a gyors kudarcot és aztán mással próbálkozni. Nem szabad a kudarctól rettegni. Jobb tudni a biztos rossz hírt, mint a hiú ábrándozás a reménybeli, de soha el nem érkező sikerben.

Az ismerkedés a nagy számok törvénye alapján működik. Ha egyikkel nem sikerül, akkor mással kell próbálkozni, előbb-utóbb találsz olyat, akivel működni fog.

Szerintem a legtöbben azt a hibát követik el, hogy félnek az elutasítástól és a csalódástól, ezért inkább közelítenek. Ha barátként próbálsz egy nő közelébe férkőzni, ezért elrejted az érdeklődésed és a valódi közeledési szándékodat, akkor nem fog rád pasiként tekinteni, csak barátként. Ebből a helyzetből meg aztán kellemetlenebb, ha mégis elkezdesz közeledni. Ő nem azt kapja tőled, amit várt és nagy eséllyel te sem azt a reakciót kapod tőle, amit te szeretnél. Így sokkal nagyobb eséllyel fogsz barát zónában ragadni, mert barátként kezel és nem gondol rád udvarlóként. Ha egyszer elkönyvelt barátként, akkor nehezebben is alakul ki vonzalom irántad. Te meg hiú ábrándként kergeted, hogy talán lesz belőle valami és így még nehezebb kiszállnod belőle, hogy másnál próbálkozz.