Mit kellene csinálnom? A pszichológusom a rokonom egyik barátnője, és elég nehéz helyzetnek érzem.

Családi ismerős pszichológus hamarabb fogadott, olcsóban adott egy-két órát, de nem érzem vele a közös hangot és a javulást. Depresszió kivizsgálásra küldtek el, ő nem igazán csinált rendes kivizsgálást, csak beszélgetett velem pont akkor, amikor volt egy-két jobb hetem és vártam az új évet. Azt mondta, ő azért zárja ki a depressziót, mert vannak terveim a jövőre nézve és szeretnék tenni valamit azért, hogy jobban legyek.

De közben már utána nem sokkal is újra belekerültem abba az állapotba, amiért tovább küldtek engem depresszió kivizsgálásra. És annak ellenére, hogy vannak terveim és jobban akarok lenni, egyre jobban elkeseredek és egyáltalán nem érzem úgy, hogy lehet boldog életem - hogy lesznek barátaim, akiket nem idegesítek és tényleg szeretnek, hogy lehet boldog párkapcsolatom, hogy egy nap lenne esküvőm, hogy lehetnek majd gyerekeim, hogy lesz-e a munkám, hogy mi lesz a családommal, stb, stb. És nagyon rosszul érzem magam, de nem érzem úgy, hogy elmondhatom anélkül, hogy ne érezném úgy, mintha depressziós AKARNÉK lenni. (volt ismerősöm, aki folyton vadászta, hogy valamilyen mentális betegsége legyen, mert befixálódott neki, hogy ettől különleges.) Jelenleg szorongásokkal kezel, de nem is beszélünk arról, hogy ez mitől alakulhatott ki, pedig én fontosnak érezném, hogy legyen erről szó, mert ha megértem, hogy hol lehetett az a pont, ami ezt kiváltotta és azt feldolgozom, akkor jobban érezném magam. Mert az, hogy 15 ezerért elmondja, hogy ha eszedbe jut a szorongás, akkor gondolj másra, nem annyira segít. Főleg, hogy ezt anya is el tudja mondani, ingyen, meg hát nyilván ezt a taktikát azért én is ismerem és magamtól is kénytelen vagyok alkalmazni...

Beszélt az előző pszichológusommal, aki szerintem nem szimpi neki, és biztosított arról, hogy nem muszáj hozzá visszamennem, akármit is mond a nő.

Viszont nem akarom megbántani és otthagyni, főleg hogy tényleg ingyen is foglalkozott velem, meg ilyesmik. Nem igazán tudom, mit csináljak, csak újra érzem, hogy elkezd gyűrűzni ez a nagyon rossz érzés és egyáltalán nem tudom kezelni. Nem akarok öngyilkos lenni, szóval nem ennyire súlyos eset meg tudom szerencsére, hogy ez nem megoldás és nem is tudnám megtenni a családommal, barátaimmal pl. És fizikailag sem bántalmazom magam. De ettől még nem tudom. Nekem igazából mindegy is, hogy most depresszió vagy szorongás a bajom, de nem vagyok jól és segítséget szeretnék kapni, amit ettől a nőtől egyelőre nem kapok meg.