Mik a tünetei a szorongásos pánikbetegségnek?

Nekem gyakran volt ez a ledermedés, hideg érzet végig bennem, és mozdulni se tudtam. Minden hang, zaj, mozdulat nagyobbnak, félelmetesebbnek érződött, az idő lelassult.

Mint amikor az őzre rásüt a reflektor, és teljesen lefagy, képtelen mozdulni, gondolkozni, mármire.

Ez az egyike a három pánikreakciónak. Ez egy elemi, állatias dolog, ami minden élőlényben benne van.

Az első az elfutás, emiatt van szívdobogás, adrenalin, stb olyan helyzetben is, amikor nem logikus futni.

A második meg a küzdelem, azaz agresszió, félelmedben kivillan a fogad, adrenalin, düh.

A harmadik meg ez a lefagyás, azaz ha nem tudod leküzdeni vagy felfutni a veszélyforrás ellen, akkor lelapulsz amíg a ragadozó talál valami érdekesebbet.

Az emberi idegrendszer persze nem tud értelmezni egy olyan fenyegetést ami modernebb ennél.

Ezeknek lehet oka (pl nálam PTSD), vagy lehet generalizált (mint amit az első írt).

Én pontosan tudtam a pánik indokát, korábbi traumatikus szituációk megtörténtek, és pont az volt a borzasztó, hogy reális volt a félelem korábban. Csak már a szituáció változott, de régi beidegződés megmaradt.

A szorongás meg az állandó veszélyérzet, hogy mindenben a tragédiát keresed, állandóan mintha 4 dupla kávét ittál volna.

A 2. válaszoló pontosan leírta azt, amit én is érzek sokszor. Főleg ez, és ilyen remekül megfogalmazva még sosem hallottam.

“Nekem gyakran volt ez a ledermedés, hideg érzet végig bennem, és mozdulni se tudtam. Minden hang, zaj, mozdulat nagyobbnak, félelmetesebbnek érződött, az idő lelassult.

Mint amikor az őzre rásüt a reflektor, és teljesen lefagy, képtelen mozdulni, gondolkozni, bármire.”

Nekem is egy (vagyis sok éven át több ugyanolyan baleset) traumatikus élmény az okozója.. régen ez pszichikailag nem lett kezelve, mindig túl tudtam egyedül lendülni a félelmeimen, holott a fejemben mindig ott volt.. csak én se akartam róla tudomást venni.. most 2 hónapja újra balesetem lett és feljött 24 év traumája… gondolhatjátok miket élek át. De dolgozom rajta, szakemberek segítségét is kérve és az érintett testrészemet orvosilag is gyógyítva. Így már alakulok, lassan… de nagyon kemény. Borzasztó. Jobbulást kívánok mindenkinek, aki hasonlóban szenved!!

Én most megyek pszichológushoz kivizsgáltatni a problémámat. Nekem évek óta van depresszióm fixen, szorongásom, kb július óta pedig így vagyok, ami szerintem szorongásos pánikbetegség lehet:

Félek az emberektől, az új helyzetektől, a váratlan helyzetektől. Minden ilyen dolog nagy pánikkal és szorongással tölt el, ilyenkor rettegek, elmegy a hallásom, a látásom elhomályosodik, remegek, izzadok mint egy ló pedig melegem sincs és nem bírok még csak az emberek felé sem nezni. Szinte minden szituáció ezt váltja ki belőlem egyébként, nem merek az emberekkel szemkontaktust létesíteni, nagyon nehezen viselem el ha valakinek a szemébe kell néznem és az érintkezéseket sem birom elviselni. Ha nyugalmi állapotban vagyok, ami sajnos ritka ez olyan 70%-ban sikerül, hogy elviseljem ezeket.

Mindig bennem van egy érzés, hogy minden ami az életemben történik az csak a lehető legrosszabbul végződhet és akármit csinálok, közben nagyon félek. Ez legyen akár az, hogy boltba megyek vagy valami új dolgot próbálok ki, mindig nagyon félek közben a körülöttem levő emberektől is és attól, hogy mi fog velem történni közben. Gyomoridegem is nagyon gyakran van.

Van amikor minden tök könnyen megy ezektől a dolgoktól az életemben, de sajnos mostanában olyan, hogy felkelek, elkap egy rohadtul rossz érzés és a napom első percétől, ahogy kilépek az ajtón és elmegyek iskolába konkrétan addig van gyomoridegem, izzadásom, szapora szívverésem, stb amíg be nem lépek újra a bejárati ajtónkon. Es néha meg otthon sincs nyugtom, mert még ott is tudnak triggerelni dolgok sajnos.

#4 vagyok, leírok egy konkrét eseményt és hogy mi történt velem, ami szerintem ehhez köthető.

Ültem órán pár napja és a tanár egyszercsak kihívott, hogy üljek le mellé egy székre a tanári asztalhoz. Ez irtózatosan váratlanul ért és én már remegve mentem ki és elkezdtem egyből izzadni. Leültem mellé és folyamatosan beszélt nekem de én egyszerűen nem hallottam belőle semmit és alig láttam, közben hogy lenyugodjak próbáltam mélyeket lélegezni és kaparni a bőrőm a körömágyamnál, hogy valami lenyugtasson. Eközben persze bennem volt az is, hogy minél kevesebbet mozduljak meg, mert egyszerűen nem tudtam. Le voltam dermedve és azon kívül, hogy az ujjaimat tudtam mozgatni és remegett a lábam és a kezem, máskepp nem birtam mozogni. Hiába várta el a tanár hogy ránezzek egyszeruen nem bírtam.