Azt hiszem szülés előtti depresszióm van és semmit nem tudok a helyzettel kezdeni?

Teljesen normális amit érzel, ne aggódj.

Nekem amikor teljesen random elfolyt a magzatvizem, akkor lett egy oltári nagy “hisztim” hogy én erre még nem állok készen, nem akarok szülni, úristen mostmilesz.. Pedig nagyon régóta dédelgetett vágyam volt, hogy édesanya lehessek.

Na, hát ez a hiszti 2 perc után átcsapott aggódásba, hogy úristen, csak minden legyen vele rendben, csak egészséges legyen, ne történjen semmi baj.

Aztán 17 óra múlva kezemben tarthattam a világ legédesebb és legkócosabb kisbabáját, és akkor tudtam, hogy most lett teljes az életem. Utána persze rengeteg más dolog miatt is paráztam, és még csak 1 éves a fiam, úgyhogy bele sem merek gondolni, hogy mennyi mindenen fogok még..

Szóval ne aggódj, veled és a babáddal minden rendben lesz, gondolj arra, hogy a jövőhét hétvégét már együtt töltitek otthon, és hogy hétfőn családdá váltok, belőled édesanya, a férjedből édesapa, a szüleitekből pedig nagyszülő lesz.

Lesznek rohadt nehéz időszakok, de gondolj arra, hogy megéri.

Próbálj meg pihenni, és élvezni az utolsó pocakos órákat, mert bár egy idő után már tényleg diszkomfortos a dolog, a babád most utoljára rugdos belülről, most utoljára vagytok ketten egy testben, és végtelenül hiányozni fog. (Én pl. még hónapokig simogattam tudat alatt a hasam)

Szorongás, félelem teljesen érthető életed egyik legnagyobb fordulópontja előtt. Más utazás előtt, színpadi fellépés előtt, munkába állás előtt számol be hasonlókról.

Bízzál magadban, a testedben, az ösztöneidben, a hormonjaidban, hogy minden rendben lesz és amikor a baba a kezedben lesz, akkor majd alakul valahogy.

Ha mégsem, akkor ne félj segítséget kérni védőnőtől, barátnőtől, orvostól, pszichológustól. Minden fiatal anyának jár a támogatás testben és lélekben. :))