Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Önbizalomhiány, motiválatlansá...

Önbizalomhiány, motiválatlanság, hangulatingadozás. Mi lehet a bajom?

Figyelt kérdés

A fent leírt tünetekkel küszködöm, de kifejtem részletesebben.

Őszintén szólva fogalmam sincs mikor "alakult ki" nálam ez a dolog, kiskoromban állítólag életvidám, figyelmes, stb. stb. voltam anyám szerint. Arra gyanakszom, hogy középiskolába kerüléskor kezdhetett rosszabbodni a helyzet. Lehet volt rám valami hatással az, hogy tanárgyerek voltam általános iskolában, bár nem ítéltek meg a többiek, és anyám se kivételezett velem.

Aztán az évek során egyre jobban és jobban eluralkodott rajtam a "lustaság", számítógépfüggő lettem, az az időtartam, amivel valami le tudja kötni a figyelmem lecsökkent.

Iskolás éveim amúgy se voltak túl jók. Általános még úgy-ahogy jó volt, és a középiskola is elment, utána tanultam egy évig külföldön ahonnét nincsenek jó tapasztalataim, és most az egyetemi éveim is borzalmasak. A tanárok egy része teljesen alkalmatlan a szakmájára, az osztálytársaim meg egyszerűen borzalmasak. Klikkesedés van, együttműködés teljes hiánya, stb. Ott akarom hagyni. Ez úgy kapcsolódik a dologhoz, hogy szerintem ez is már hozzájárult jórészt az állapotomhoz.


Főbb tüneteim (dióhéjban):

- Vidám hangulat (beleértve az ugrándozáshoz való vágyat, folytonos viccelődést, élénk fantáziálást, stb.) után depressziós hangulat (alkalmanként öngyilkossági gondolatokkal). Ezek folytonos váltakozása.

- Szalmaláng lelkesedés, amit semmilyen produktív fázis nem követ.

Egyszerűen tudom, hogy nem vagyok lusta, mivel abszolút semmi úgymond nem érdekel. Semmi. Saját fejlődésem sem. Nem olvasok könyveket, nem rajzolok (számítógépen sem) nem írok, pedig ezek a saját hobbijaim.

- Szinte már fizikai képtelenséget érzek bármiféle produktív tevékenységhez, legyen az kötelező iskolai feladat vagy a fent említett saját hobbim. Nem motivál semmi: Se pénz, se siker, már lassan a határidők sem. Csak a számítógép köt le.

- Nagy ambíciók ellenére teljes önbizalomhiány (Gyakran ábrándozom vezetői képességről, szónoklásról, stb. de képtelen vagyok megtenni. Halk vagyok általában társaságban)

- Kreatív feladatoknál/játékoknál úgy érzem nem hozom ki magamból a maximumot. Félek talán az újtól, de csakis ezen a területen érzem magam úm. gyávának.

- Maximalista a jellemem és ezen belül viszont sajnos kudarckereső. (Biztos bukással járó cél, gyakran a már említett, saját cselekvésképtelenségem miatt, és az így vele járó bukás, majd depresszív fázis.)

- Barátságos jellemem ellenére nem keresem a társaságot, bár jól esne, ha a társaság keresne meg engem, de ez természetesen ostoba gondolat. Magányra vágyónak tűnik, holott nagyon vágyom a szeretetre.


Kb. ennyit állapítottam meg magamról röviden.


Valaki tudja esetleg mi lehet a gondom? Arra tippeltem, hogy Ciklotímia (Nem, nem vagyok hipochonder, de elég sok minden egyezni látszik) de valahogy nem áll össze teljesen a kép a teljes fizikai cselekvésképtelenséget is beleszámítva, hiszen a ún. "euforikus fázisban" akkor motiváltnak kellene lennem, nem?


Már arra is nehezen vettem rá magam - hasonló fent említett okokból -, hogy valahova leírjam a gondomat. 2-szer voltam életen során pszichológusnál, de nem segített, valamint nem segített az agykontroll, meditáció, önsegítő könyvek és a vallás sem. Pedig én már meg akartam/akarom tudni, hogy mi a valódi gondom. Szüleimnek még nem mondtam el a probléma egészét, de amúgy se vesznek komolyan, hipochonderek mondanak el, és csak a számítógép-függőségem látják, de én nem akarok függő lenni és tudom, hogy nem lennék az, de fogalmam sincs hogy segíthetnék magamon, amikor képtelen vagyok rá. Nem segít a közhely, nem segítenek a szép idézetek meg egyéb hasonló vacak, amivel már tele van a padlásom (hogy jobb szót ne mondjak). Ha azt mondják nekem, hogy segítsek magamon tulajdonképpen biztathatnak, hogy "Öld már meg magad" mert kb. annyit ér. Nem tudok magamon segíteni. Nem megy! 22-es csapdája az egész életem, még jó volna legalább kiélvezni a fiatalságomból, ami maradt abból, ami elpazarolódott a számítógép oltárán.


Ha valakinek van valami hasonló tapasztalata, értelmes tanácsa, bármi, ami segíthetne kérem ossza meg velem.


F/20


2010. okt. 24. 01:22
1 2
 11/12 anonim válasza:
Voltam ilyen helyzetbe, el kell felejteni a dolgokat, ezt úgy lehte megtenni, hogy társaságban vagy, keresel barátokat, elhülyéskeditek a dolgokat, elszórakozgattok, buliztok, nőztök. Nállam garantáltan bevállt!!! :)
2016. júl. 31. 19:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 anonim válasza:
Nálam is pont ugyanezek a tünetek jelentkeztek az utóbbi pár hétben. Egyik pillanatban még nagyon motivált és boldog vagyok, úgy érzem bármire képes vagyok, később meg depresszióba, letargiába esek és minden hülyeség miatt sírok vagy felkapom a vizet. A súlyos önbizalomhiányomról meg ne is beszéljünk.Már a saját hobbim, a rajzolás sem okoz örömet mert úgy érzem nem vagyok elég jó és nem motivál semmi...utána néztem a neten és a bipoláris zavar tünetei is valami hasonlóak, de nem vagyok pszichiáter szóval nem akarom találgatni hogy milyen betegségben szenvedhetek...de jó tudni hogy nem én vagyok az egyetlen aki ilyeneket él át. Már azon gondolkodom hogy el kellene mennem egy szakemberhez.
2018. jan. 5. 23:46
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!