Orvosnak lenni? Mentálisan?

Az emberek nagy része 65 éves koráig dolgozik.

Nagyon nem mindegy, hogy szereted-e a munkádat majd, vagy sem.

Neked is csak egy életed van, csináld azt, amit szeretnél!

Ápolónő vagyok, mi is tanulunk folyamatosan, másképp nem dolgozhatnánk, de tanulni jó! Nagyon érdekes és értékes világ az egészségügy, s nem csak a mi szakmánkban van állandó változás, nyilván más szakmában is. Covid alatt 4 helyen dolgoztam, és tanultam belőle.

Sok sikert kívánok!

Dolgozni te fogsz és nem a szüleid, azt csináld amit szeretsz de azt kitartóan. Mindig van B verzió ha idővel rájössz hogy nem neked való. Azt hogy egy döntés az jó-e a jövő fogja megmondani.

Még lehet a szüleidnek is segíthetsz, hiszen ez segítő elhivatott szakma.

Nem a szüleid elvárásainak kell megfelelned, hanem saját magadnak. Ha neked ez az álmod, akkor ez az utad. Fiatalon az emberek hajlamosak túlidealizál szakterületeket, az orvoslás is ilyen. Aki nem ebben dolgozik néha fel sem fogja, hogy itt nincsenek ünnepnapok, hétvége, szabadság amikor szeretnéd. Dolgozni kell éjjel, nappal, hétvégén, karácsonykor látás vakulásig. Ez egy áldozat. A másik áldozat az, hogy 6+x (3-6) évet tanulsz azért, hogy ÖNÁLLÓAN dolgozhass. Magánéletet kialakítani mellette nem lehetetlen, viszont nem is annyira egyszerű, mondjuk ez szakterülettől is nagyban függ. A másik árnyoldala a szakmának az, hogy nem mindig beteg hálás és kedves, lesz aki csúnyán fog beszélni, fenyegetni, hálátlanul fog távozni.

A negatív összefoglalóm ellenére, ha neked ez a vágyad akkor csinálni kell. Én és a férjem ezt választottuk, csináljuk minden egyes nap, rengeteg időnket elveszi, de minden egyes nap úgy érezzük, hogy mást nem tudnánk csinálni. Tanulni pedig minden szakmában elvárás, ha nem szeretnél lemaradni.

A te döntésed, hogy mit kezdesz az elkövetkezendő 40 éveddel amit munka címszó alatt fogsz eltölteni, úgyhogy senkire ne hallgass, csak a szívedre!