Hogy adjak ki mindent magamból?

Túlléptem a múlton, már nem rágódom rajta mi miért történt, már nem érdekel. Viszont sokszor, mint például ma este is, annyira elmesélném valakinek, mik történtek velem régen, miért lettem ilyen. Miért óckodom bizonyos dolgoktól, miért tettem azt amit. Mert mindenkinek csak egy story vagyok, egy pletyka. Annyi sok felgyülemlett érzés van bennem, mert mikor kellett volna, nem tudtam sosem kinek elmesélni, kitől tanácsot kérni, kinek kiadni a felgyülemlett düht magamban. Mindent saját magammal beszéltem meg, saját magamban zártam le, döntöttem el. Nyilván ez az én életem, ennek így kell lennie. De mégis elszeretném mesélni a történetem, a traumám, ki akarok magamból adni mindent egyszer hangosan, úgy hogy az emberek hallják, hogy végre elmenjen ez a nyomás belőlem, hogy ne csak én tudjam mi történt, szeretném megosztani az emberekkel, hogy tanulhassanak belőle.

Gondolkodtam könyv íráson, hogy talán egyszer megírom a történetem.

..

Gondolkodtam pszichológuson is, hogy talán segítene, szerintem minden embernek kellene pszichológus, viszont kicsit tartok is tőle.

De szeretném hogyha írnátok még alternatívákat, ha tudtok, hogyan adhatnék ki magamból mindent?

Ti hogy adjátok ki az évek alatt felgyülemlett érzéseket, düht?