Öngyilkos hajlamaim vannak de nem tudok elmenni pszichológushoz, mit tegyek?

Az egész szerintem olyan 2-3 éve keződött, akkor kezdtem el bántani magam, először csak így poénból próbáltam ki, máskor pedig a szüleim miatt. A szüleimről nem egészen tudom elmesélni mi is pontosan a probléma, vannak hogy hülyeségeket mondanak, lényegében náluk az élet a tanulásról szól, soha nem számított semmi se annyira mint a tanulás, jobban számit mint az hogy hogy vagyok vagy akármi, emiatt elkezdtem és aztán már a fene se tudja miért de csináltam, 2021 áprilisában volt egy öngyilkossági kísérletem, vagy valami hasonló, ami nem sikerült. Ekkor júniusban a szüleim meglátták hogy vagdosom magam, anyukám sírt, testvérem beszélt velem komolyan, bocsánatot kellett kérnem anyukámtól hogy nem miatta van, és meg kellett ígérnem testvéremnek hogy többet nem teszem, ami nem sikerült. Szeptemberben elvesztettem a legjobb barátomat, ennek hatására volt hogy gyógyszereket szedtem többet is, ismét öngyilkossági kísérlet érdekében, ugyanígy próbáltam egy másik módszerrel is (ritkább azért nem írom le nehogy valaki megpróbálja) viszont egyik se sikerült. Később decemberre jobban lettem habár 1-1 kisebb vágást okoztam magamon de nem durvákat. Eljött a 2022 szeptembere, új suli kezdése, jónak kellett volna lennie, viszont tudni kell hogy osztálytársam volt a párom (lány) és a legjobb barátom (11-12 éve az egyik legjobb barátom).

Ennek ellenére, a legjobb barátom egy másik lány mellé ült, és a párom is egy másik lány mellé ült, így én majdnem mindig egyedül ültem vagy olyan osztálytársakkal akikkel nem voltam annyira jóban. Külön csoportban voltam néhány órán mint a barátaim, ekkoris bekerültem egy 4-es csoportba, viszont oda soha nem tudtam beilleszkedni, teljesen másik banda, más témájuk volt, más emberekkel, amikor próbáltam behangolódni és megkérdezni hogy xy az ki akkor annyit mondtak hogy jaj senki, szóval ez így ennyi volt. A jegyeim nagyon leromlottak ami miatt a családomtól folyton jöttek a megjegyzések, év vége fele már azt is elmondta testvérem hogy anya azt mondta hogy egy probléma vagyok. Január 16.-án (2023) volt egy nagy veszekedésem apámmal a jegyeim miatt, és ez ismét elindította azt hogy vagdossam magam, és onnanstól folyamatosan csinálom, sokszor naponta. Év vége az egy borzalom volt, sokszor sírva mentem haza azért is mert úgy éreztem nincs senkim, és a jegyeim miatt is. Voltak neten barátaim, akik mindig ott voltak nekem, de valahogy nem sikerült soha jól éreznem magam. A párommal beszéltünk interneten meg hasonlók, habár a párkapcsolatunk nem volt olyan mint egy normális párkapcsolat. Elkezdődtek az öngyilkos gondalatim, és a terveim. Habár kísérletem nem volt, mindennap arra gondoltam, többször is. 2023 szeptemberében jobb lett a helyzet. A lány aki a párom mellett ült elment így én lettem a padtársa, ennek ellenére a jegyeim ugyanúgy rosszak maradtak de visszakerültem baráti társaságba ahol kellett volna legyek. Jobban kellett volna hogy legyek, hisz újra lett társaságom. És valahogy mégse.

Az önbizalmam sehol sincs, akárhányszor kapok egy rossz jegyet is azonnal az forog az eszembe hogy egy ilyen ember nem érdemli meg hogy éljen, hogy mit érek ha nem tudok teljesíteni. A gondolataim egyszerűen tönkre tesznek és nem tudok rajtuk változtatni. Próbáltam, de nem megy.

Öngyilkos gondolatok most is gyötörnek, ugyanúgy bántalmazom magam, és nem tudok jobb lenni.

A sulipszichológus elvileg nem túl jófej, ezért anyámnak elkezdtem mondani hogy önbizalomhiány miatt menni kéne pszichológushoz, annyit vágott rá hogy hát akkor vigyem el őt is, ezért muszáj volt mondanom hogy de anya többről van szó de nem mondhatom el különben magadat fogod hibáztatni, végül kiszedte belőlem hogy öngyilkos hajlamaim vannak, megölelt és ennyi. Közölte velem hogy apámnak is tudnia kell róla ahhoz hogy elmenjünk és na azt nem. Azt nem fogom tudni elmondani apának mert nem. És ennyibe maradt a téma, anya nem csinál semmit, habár elvártam volna tőle hogy talán akkor kevesebbet ordítozik velem, vagy esetleg megkérdezi néha hogy hogy vagyok de nem, ennyibe maradt és nem tudok mit csinálni, pszichológushoz menni se.