Rendszeresen vannak öngyilkos gondolataim; sokkal több fájdalmat látok az életben, mint örömöt; van, hogy teljesen megbénít a szomorúság. Hogyan lehetne ezt a problémát a legköltséghatékonyabban megoldani?

Gimis diák vagyok. Az iskolapszichológusunk más városba történő költözés miatt elhagyta az iskolát. Nem tudom, mihez kellene most kezdenem.

Rosszabb napjaimon egyedül a jövő boldogságának halvány reménye és annak gondolata tart életben, hogy az öngyilkosság a legönzőbb dolog a világon, hisz óriási, életre szóló traumát okoz egy egész családnak, meg közeli ismerősöknek is, amelyet mindenki elszenved csak én nem. Nem szeretnék én ilyet okozni senkinek, ha egy mód van rá.

A második érv tényleg nagyon erős érv ellene, úgyhogy minenkit megnyugtatok, nem kell tőlem még búcsút venni egy ideig (jelen állás szerint akár évekig is képes lennék fájdalomban élni, ha ez volna a célom), ettől függetlenül viszont sokkal szívesen magam mögött hagynám ezt a mentális kórságot, mint hogy sanyarú életem hátralévő napjait gyötrő fájdalomban és keserves szomorúságban kelljen tengetnem.

És itt is van a lényege a dolognak:

Sem én, sem a családom nem vagyunk valami gazdagok; az első pszichológus pedig, akit a neten találtam 20 000 forintot kérne óránként.

Hogyan lehetne ezt úgy megoldani, hogy én is túltegyem magam ezen a kellemetlen nyavalyán, és ne menjen rá erre az egész családi vagyon sem?

Létezik esetleg valami TB-finanszírozású pszichológiai kedvezmény?

Nem vagyok jártas a témában.

A válaszokat előre is köszönöm. :)