1 évvel ezelőtt öngyilkos lett a legjobb barátom. Bűntudatom van, keressek fel egy pszichológust?
Volt egy nagyon jó barátom, akire testvérként tekintettem.
Sajnos depresszióban szenvedett, de támogattam mindvégig lelkileg. Kiskorában az édesanyja meghalt, az apukája ebbe belerokkant, iszákos lett, emiatt többször megverte a barátomat.
Sokszor nem tudta kezelni az indulatait, ilyenkor volt olyan, elkezdett velem üvöltözni. de aztán sírva bocsánatot kért. Végén, amikor megint üvöltözött, mert rossz napja volt,és nem akartam tovább, így megszakítottam vele a kapcsolatot. Egy hétre rá öngyilkos lett. Borzalmas érzés volt, és ezt is könnyekkel írom le, amikor felhívod, és sípol a vonal, aztán felnézel a nővére Facebookjára és látod a sok részvétnyílvánítos posztot.
Utólag tudom mi lett volna a helyes, egy pszichológus neki, hiszen javítható lett volna az állapota, hiszen rengeteget kirándultunk, akkor nagyon boldog volt, valamint egy nagyon kedves szerethető felnőtt férfi volt, még akkor is, ha nem hitte ezt el magáról.
Egy év után is, rengeteget töröm a fejemet azon, hogy visszamennék az időbe, hetente 3x kimegyek a sírjához. Sajnos elkéstem.. Egésznap ezen gondolkodom, főleg decemberben, hiszen december 7-én blokkoltam le, december 12-én lett öngyilkos, én meg december 14-én kerestem telefonon.
A feleségem szerint keressek fel egy pszichológust, és ne szégyeljem az egészet. Én eléggé szégyellem viszont.
válasza:Nincs mit tegyél. Így alakult, most mar azon gondolkodni, hogy mit hogyan tehettél volna, kár. A múlton nem tudsz változtatni. Van úgy, hogy az ember nincs megelégedve azzal ahogy viselkedett, de meg kell értsd hogy visszamenni az időbe nem tudsz es ez a fajdalom végigkíséri az embert amíg él, a tévedéseinek a fájdalma.
Majd maskor maskepp csinálod
válasza: válasza:Nem hinném, hogy te ebben a történetben hibás vagy. Te is ember vagy és nem pedig egy gép akitől mindig el lehet várni, hogy előre lássa a következményeket. Egyébként exem depressziós volt, gyógyszert szedett és tapasztalatból tudom, hogy annyira ki tud meríteni már egy idő után, hogy te magad is elveszted a kontrollt és képtelen vagy tiszta fejjel gondolkodni. Lehet csúnyának hangzik de nagyon örülök így utólag, hogy már nem vagyok együtt vele mert tényleg minél több időt töltöttem a kötelékében annál jobban kezdett szétcsúszni az én életem is. Szerintem azóta én nekem is gyógyszert kellett volna szednem ha fel nem kötöttem volna magam mellette.
Amióta nem vagyunk együtt, azóta elkezdtem igazán újra élni. Egy csomó fantasztikus embert megismertem akiket észre se vettem az exem mellett, hogy léteznek pedig ott voltak mindvégig és ezek mind segítettek elfeledni a múltat.
A pszichológust jó ötletnek tartom, vedd igénybe mindenképpen a segítségét mert egyedül nem biztos, hogy ezzel meg fogsz tudni bírkózni.
válasza:Ebből én azt szűröm le, hogy jó ember vagy.
Kedvelted, próbáltál neki segíteni, toleráltad a kitöréseit, viszont nagyon helyesen védted magadat is.
Érthető a blokkolás, a kilépés és a bűntudat is.
Pszichoterap lehet jó lenne.
Igazatok van. Akkor helyette (is) igénybe veszem a pszichológust.
Utólag igazából az gondolkodtat el, hogyha blokkolás helyett elvittem volna pszichológushoz, hiszen mindig hallgatott rám, ugyanis csak én voltam neki, akkor mennyivel boldogabb lennék én is, és ő is... A probléma az, hogy én hibáztam. Nem szabadott volna egyedül hagynom, hanem normálisan megkellett volna beszélnünk az egészet. Rengeteg szép emlékem van vele kapcsolatban, például amikor lekéstem az utolsó vonatomat, és ő képes volt autóval hazavinni éjszaka, megtett értem oda-vissza 200km-et. Nem volt olyan nap, amikor nem kérdezte meg, hogy vagyok, ezt túlzás nélkül. Viszont nem mindig tudta magát fokozni, hiszen ő maga is ivott, sikertelennek tartotta magát, az életét, borzalmas gyermekkora volt. 23 évesen előtte volt az élet, én 4 évvel vagyok nála idősebb. Ilyenkor elgondolkodok azon is, hogy, én 23 évesen még egyetemre jártam, buliztam, ő meg friss diplomás volt, talpraesett , pénzes, de egyszerűen iszonyatosan boldogtalan, de, amikor együtt voltunk, akkor mintha teljesen kicserélődött volna.
Egy nagyon jó barát volt, én meg hagytam meghalni. El kell engednem, remélhetőleg oda fent már megbocsátott nekem.
Túl lépek ezen, hiszen nem tudok mit tenni. Hamarosan édesapa leszek, elszomorít az is, hogy nem ismerheti majd a barátom a gyerekemet. Közel 1,5 évig ismertem, sosem volt olyan jó barátom mint Ő.
válasza: válasza:Sajnálom, mert átérzem a fájdalmad! El tudom képzelni en is tettem tévedéseket es a fajdalom óriási.
Vigasztaljon a tudat hogy a barátod mar földi kínokat maga mögött hagyta es veled van a szívedben
válasza: válasza:Nem azt kellett volna megkérdezni, hogy hol van, hanem hogy van. És csak gratulálni tudok hogy egy vita miatt eltávolítod az életedből. Undorító. Bocsánat, de ez van.
Szerintem a legmegfelelőbb az lenne, hogy felkeresnél egy pszichológust.
válasza:Én pontosan ugyanebben a helyzetben voltam... Öszinte részvétem!
Én is pszichológushoz fordultam, egy nagyon profi és emberi srácot és rengeteget segített nekem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!