Van olyan, aki felnőttként felépült az autizmusból?

9-es vagyok újra (meg a 8-as is én voltam), a tisztázás végett írok újra, mert látom, kicsit félreérthető voltam.

Nem azt javasoltam neked (vagy bárkinek), hogy SEMENNYIRE ne maszkoljon. Azt írtam szó szerint, hogy "az erős maszkolás" bosszulja meg magát, és hosszú távon. Nekem ezt pszichiáter mondta, miután a 30-as éveimre eljutottam az autista kiégésig, és 3 évig dolgozni sem bírtam, csak bezárkóztam a világ elől.

Előtte vagy 15 évig kívülről nézve nagyon jó életminőségem volt, magabiztosan helyt álltam a felnőtt életben, és senki meg nem mondta volna rólam, hogy autista vagyok.

És a pszichiáter szerint a legtöbb magasan funkcionáló, erősen maszkoló autistát ez utol éri előbb-utóbb.

Kicsit még én is maszkolok, de már sokkal kevésbé.

Egyébként a kérdésedből nem derült ki, hogy nem maszkolsz, ezért esetleg érdemes több kontextust adni, ha nem szeretnéd, hogy olyanokat javasoljanak, amit már próbáltál.

Arra a kérdésre, hogy kinek milyen terápia meg készségfejlesztés vált be, azért nem válaszoltam, mert nem volt semmi specifikus, amit csináltam. Illetve pár alkalommal beszéltem olyan terapeutával, aki elvileg séma terápiát csinál, de annak nyomát sem láttam a beszélgetések alatt.

Nekem egyszerűen az vált be, hogy jobban kiismertem magam, és más autista felnőttek tapasztalatairól olvastam.

De hallottam már olyat, hogy volt, akinek működött a séma terápia.

Autizmusból nem lehet felépülni, mert nem egy lábszártörés, hanem egy veleszületett neurológiai rendellenesség.

Terápián pedig épp azt tanulják a magasan funkcionáló autisták, hogy hogyan kell NEM-maszkolni, ugyanis a maszkolás RONTJA az autisták életminőségét! Folyamatos szorongással jár, aztán kiégéssel. Azért alakul ki a maszkolás, hogy a környezet jobban elfogadjon, de az autista számára ez még mindig nagy negatívum, és nem cél!

"válasszam a szándékos önsorsrontást?" - Ez meg mit akar jelenteni? Értelemszerűen a válasz nem, de miért kell ilyen végletesnek lennie az opcióknak, főleg, hogy az önsorsrontás nem egzakt választási lehetőség.

"ne csináljak semmit? folytassam a jelenlegi, elviselhető de nem túl jó életemet, és ne akarjam hogy jobb legyen?"

Teljesen jó, hogy arra törekszel, hogy jobb legyen. Menj el terápiára, tök sokat tud segíteni, hatalmas különbséget ad. Aki gyerekkorától kezdve kapja a megfelelő támogatást, az már eleve sokkal nagyobb "arzenállal" rendelkezik felnőttkorára, jobban meg tudja oldani a helyzeteket, úgy, hogy nem maszkol hozzá orrba-szájba, de akik felnőttként fognak neki a változtatásnak, azoknak sem "mindegy már"! Csak itt már nem a szüleid fognak kézen, hanem te magad.

Autizmus alapítványnál tudnak segíteni, tudnak szakembert is ajánlani.