Van olyan, aki felnőttként felépült az autizmusból?
Olyan embereket keresek akik gyerekkorban vagy tizenéves korban autizmus diagnózist kaptak, de aztán felnőttként le tudták küzdeni a nehézségeket. (akár úgy is ha hivatalosan megmaradt a diagnózis, vagy akár úgy hogy "levették róluk" a diagnózist)
Azt szeretném megtudni: kinek milyen terápia vagy segítség vagy készségfejlesztés vált be, egyáltalán hogyan zajlott le ez a folyamat, és ezt milyen érzés volt átélni.
Természetesen szülők vagy szakemberek is válaszolhatnak, de azért elsősorban mégis jobban örülnék, ha érintettek szólnának hozzá.
Nem lehet belőle "felépülni". Lehet kompenzálni, maszkolni, akár még annyira ügyesen is, hogy órákon át mindenki normálisnak lát, amíg el nem fáradsz, de az autizmus attól még nem szűnik meg.
Aki "kinőtte", az nem autista volt.
Ez egy átfogó, a személyiség egészét érintő fejlődésizavar, veleszületett. Nem lehet kinőni, és az élet különböző szakaszaiban is eltérő.
A fejlesztésed attól függ, hogy mi a fő probléma, van e társuló probléma, milyen a közeg, amiben élsz, mik a célok.
A legtöbben megtanulják kezelni a helyzeteket, leginkább maszkolnak sajnos.
A GAP diéta nem "szünteti meg" az autizmust! Ha okoz is javulást, max azért, mert az illetőnek vannak emésztési panaszai, és azon valóban javíthat, és akkor kevésbé lesz irritált az ember. De attól még autista marad! Mint ahogy egy introvertált sem fog soha extrovertált lenni, max eljátssza ideig-óráig, hogy extrovertált.
(Írom mindezt úgy, hogy én is autista vagyok, és egészségi okokból csináltam olyan diétát évekig, ami majdnem pont a GAP diéta, de attól még ugyanolyan autista maradtam, csak jobb az emésztésem.)
A Kérdezőnek pedig az a válaszom, hogy ha valakiről leveszik a diagnózist, akkor az az ember soha nem is volt autista. Ebből nem lehet "kigyógyulni", de fejleszteni lehet. Én is pl. a diagnózisom óta jobban értem a működésemet, így jobban el tudom kerülni a meltdown-okat, vagy ha mégis bekövetkezik, az enyhébb.
Maszkolni is megtanul sok autista, de az csak arra jó, hogy a külvilág szemében kevésbé leszünk problémása. Viszont a maszkló autista ebben durván ki tud égni, meg azt az érzést mélyíti el, hogy nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk. Szóval hosszú távon megbosszulja magát az erős maszkolás, nem megoldás az sem.
9es: már majdnem eljutottál oda, ahonnét feltettem a kérdést :)
amit leírtál az mind helyénvaló, de remélem sejted hogy ennek van még egy-két további mögöttes rétege.
saját megfigyelésem alapján a jól maszkoló autistáknak sokkal jobb az életminősége, mint annak aki nem túl jól vagy csak ímmel-ámmal maszkol (oké ezt "csak" nagyjából két tucat ember alapján mondom, személyes ismeretségi körömre gondolva)
azt is lehet sejteni, hogy az autizmus okozta nehézségek tudnak az ember élete során enyhülni (vagy szerencsétlen esetben erősödni)
szóval az is kérdés itt, hogy mekkora mozgásterünk van, mi lenne a jó irány hosszú távon, hogyan lehet elérni egy jobb életminőséget.
kérlek ne javasold azt nekem hogy ne maszkoljak: már eleve nem teszem.
és küszködök is rendesen emiatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!