Felnőttként jönnek elő a gyerekkori traumáim?

A feldolgozatlan traumák és elnyomások következményei sajnos a semmitől nem fognam maguktól megszűnni. Nekem még 40 felett is sok sok sémám volt, amik a működésükkel gátoltak sokmindent az életemben.

Én Hellinger-féle családállítást, metamorf lélekmasszázst, reinkarnációs utaztatást is igénybe vettem egy ún "Újratervező" programban. Nagyon jól ki lehet dolgozni magunkból a hátráltató beidegződéseket. Ezt az újratervezőt sok szeretettel ajánlom mindenkinek, mivel nagyon jók a saját tapasztalataim is.

Első vagyok, sajnos nem mondhatom, hogy a második válaszírónak is nincs valamennyi igazsága, de amúgy meglátásom szerint ez nem divat kérdése.

Az tény, hogy egy embernek a megszületése utáni első 6-7 év az a bevésődés, amire utána az egész élete alapulni fog. Az első 6-7 évünket pedig nem máshol töltjük, hanem közvetlenül a szüleink társaságában. Tehát ha az önértékelésben, szeretetben megerősítő, lelki és mentális biztonságot adó környezetben éljük meg az első 6-7 bevésődési évünket, akkor jó esélyünk lesz minden tekintetben egy "egészséges" életre. Ha első éveinket áthatja a feszültség, a szorongás, az emberi gyarlóságok kimaxolása a szülő részéről, egók, projekciók és stb, akkor ki más lesz a felelős egy elcseszett személyiségű gyerekért, ha nem a szülei, a szülői háttér? És ez nem divat, hanem valós tény.

De szerencsére a mai világban vannak olyan ma újkeletűnek ható, de régi módszerek, amivel megoldható ez az ún: "Neked lehet másképp!" szisztéma.

Ott megtanulják a traumatizált emberek elengedni a szüleikkel szembeni haragot is, a családi energiamezőben minden a helyére kerül. Tehát ezek még a szülői hírnév értelmetlen pocskondiázása ellen is vannak.

Sokszor elhangzik a szülő nevében az, hogy "Ezt adtam, mert én is ezt kaptam..." ebben benne van az, hogy nem a felelősséget hárítja el, de az ő első 7 éve az ő életére nyomott bélyeget.

6-8:

Az nem 30 éves korára esik le az embernek, hanem végig tudja, hogy rossz volt. Nem erről szólt a kérdés.