Hogy kéne felnőttként megélni hogy ellopták a gyerekkorod?
Ki hogyan élte meg felnőttként mikor rájött hogy igazából “ellopták” tőle a gyerekkorát? A szülei, a mikroközössége, a rengeteg családon belüli haláleset, elhagyás s trauma után, ha vki volt már hasonló helyzetben, hogy kéne ezt feldolgozni?
Egyszerűen nem tudok máshogy gondolni a gyerekkoromra mint egy hatalmas traumára.
Eleinte fel se tűnt, csak mikor elkezdtem rövid időre gyerekekkel dolgozni. Valahogy feljött mindig ez a rossz érzés, ez a szorongás, ez a mélyről jövő fájdalom. (Pedig tényleg nagyszerű gyerekek voltak, nem személyszerint velük volt bajom).
Csak így felnőttként azt hiszem ezért sem akarok gyereket... olyan egyedül érzem magam ezzel... más hogy tudta ezt feldolgozni?
Brutális gyerekkorom volt (volt hogy majdnem megölt a saját apám) de felnőtt koromra sikerült osszeszednem magam. Érdekes módon rám pont az ellenkezője igaz szeretek gyerekekkel lenni és élvezem. Nem tudom mi lehet az oka ennek.
F26
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!