Szerintetek pánikbeteg vagyok? Ha valakinek hasonló gondjai vannak, akkor írjon valamit, vagy aki tud valamit segíteni írjon.

Pszichológus vagyok. Átmenetileg szedtem xanaxot, ha szükség volt rá, antidepresszánst nem szedtem. Mivel rögtön a második pánikroham után felkerestem a pszichológus kollegát, ezért viszonylag gyorsan kijöttem belőle. Abban az időben én is borzasztóan túlterhelt voltam, egy fenékkel akartam megülni kb 6 lovat. Egyik délután egy vérnyomásingadozás után kaptam egy pánikrohamot, majd utána egy színházban a másodikat. A túlterheltség mellett a családban is éppen fennálltak tetőző problémák. Ezeket alaposan átdolgoztuk a terápián, emellett sikerült lépnem a túlterheltség ügyében is.

Én is szerettem volna kísérőt, de pontosan tisztában voltam vele,hogy ez milyen következményekkel jár, ezért más módszerekhez folyamodtam. (kezdődő roham alatt gyorsan hívtam telefonon a terapeutát, akivel átértékeltük az adott helyzetet.) Emellett vannak technikák, amivel megtanulod először uralni, majd megelőzni is a rohamot. A gyógyszert nagyon gyorsan sikerült elhagyni.

Nagyon sok meló van egy ilyen tréningben, sokszor maga a háttérhelyzet tisztázása és átdolgozása önmagában már megszünteti a betegséget.

Olyan nincs, hogy nincsen háttérprobléma. Olyan van, hogy a pszichiáter idő hiányában (és pszichodinamikai ismeretek hiányában) nem tud vele foglalkozni. Nincs idő a beteget minden héten terápiába hívni 3 hónapig. A gyógyszer a gyors és egyszerűbb megoldásokhoz tartozik. Átmenetileg szükség is lehet rá, de az alapproblémát nem oldja meg ebben az esetben. Minden kutatás azt erősíti, hogy a pánikbetegségben a gyógyszer mellett a pszichoterápia esélyesebbé teszi a teljes gyógyulást.

Nagyon sokszor a pánikbetegség nem is önmagában van, hanem más problémához csatlakozik, ami gyakran rejtve maradhat, ha az illető nem fordul szakemberhez. (pl személyiségzavar)

A tudományosságról annyit, hogy nem minden pszichológus/pszichiáter él át pánikrohamot, ennek ellenére a gyógyítási protokollokat alkalmazva ugyan úgy segíteni tud a problémádban. Egy sebész is tud vakbelet operálni anélkül, hogy valaha is lett volna neki. Jól néznénk ki, ha minden mentális betegségen át kellene ahhoz esnünk, hogy kezelni tudjuk:)

A betegségelőny pedig higgyétek el, nagyon komoly probléma lehet, mert bizony sokszor ez gátolja a kliens gyógyulását. (akkor mindenki vele foglalkozik, támasza van, ami a betegség nélkül lehet, hogy nem lenne). Az agorafóbiánál, pánikbetegségnél ez kimondottan él. Ha az elején még kísérgetnek is, el kell kezdeni a terápiás tréninget (rengeteg gyakorlás), ahol ezt szépen fokozatosan le lehet építeni.

Nem feltétlenül csak a "tevésen" van a hangsúly, hanem az érzelmeken és a helyzet értelmezésén, átértékelésén. Ezek kemény játszmák, melyeknek megvan a sajátos dinamikája. A pszichoterápia segíthet a te érzelmi megéléseden változtatni és segít átértékelni a helyzeteket, problémákat. Ezzel jelentősen csökken a belső feszültséged is. Ezért nagyon fontos része a terápiának.

A pszichiáter ritkábban vállal pszichoterápiát (bár vannak olyanok is), erre a célra érdemes felkeresni egy pszichológust, aki a pánikbetegség terápiájában járatos. (akár neten is nézegethetsz, lehetőleg legyen klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta is)

A TB is finanszíroz pszichológust, elvileg az ideggondozóban is van, az más kérdés, hogy mennyi időt kell rá várnod, illetve a terápia az időhiány miatt mennyire lesz mély. Ha teheted, akkor érdemes maszek alapon elmenni, ha nem engedheted meg magadnak, akkor tb.