Hogyha volt nehéz időszakotok, amikor a következő problémák előjöttek: depresszió és szociális szorongás, mit tudtatok kezdeni vele? Sikerült valahogy az évek alatt magabiztossá válnotok, és ha igen hogyan?
Amiatt írtam ki ezt a kérdést, mert velem, most a fent említett dolgok vannak, és már az antidepresszáns és a rendszeres mozgás plusz a terápia kezdenek segíteni, mert általánosságban már jobb a közérzetem.
Viszont nyílván még az önértékelésem most sem a legjobb, viszont dolgozok rajta. Emiatt is lennék kíváncsi néhány történetre, hogy ti hogy tudtatok megváltozni, alacsony önbecsüléssel rendelkező emberből, magabiztossá?
válasza:Nekem nem sikerült. De hozzá kell tenni, hogy nincs két egyforma eset. Másrészt sose voltam kezelésen és ez nálam gyerekkor óta fennálló dolog.
Viszont amit sikerült elérni az évek során,hogy már nem hibáztatom magam annyira, amiért más vagyok és képtelen vagyok akarattal változni. Persze így is van sok nehéz pillanat. De én ebben hiszek, hogy az önelfogadás egy fontos lépés és utána jön magától a többi. Mert most, hogy ezt leírtam, rájöttem, hogy nem igaz, hogy nem változtam. Biztos sok területen magabiztosabb vagyok már, csak maradt pár szituáció, amiket nehezebben kezelek. Valahogy azokra helyeződik a hangsúly és szinte fel se tűnt, hogy igazából más helyzetek már nem is okoznak problémát.
válasza:Nekem volt jó pár nehéz időszakom. A legutolsónál kellett pszichiáter is.
Igazából halvány lila gőzöm sincs hogy veszeltem át.
Mindig volt egy belső hajtóerő, ami vitt előre.
Első körben kellett egy környezet változás, így munkahelyet cseréltem. Aztán jártam pszichológushoz, közben rengeteg pszichológiai könyvet olvastam el. Rajottem, hogy hogyan és miért lettem az, aki vagyok. Talán 2 éve találkoztam a sématerápiával, és tavaly volt az első olyan alkalom, hogy olyan helyzetek elé állítottam magam, ami elsőre félelmetes(pl elmentem Bécsbe koncertre egyedül, pedig előtte sose csináltam ilyet). A hátráltató tényezőket kiiktattam az életemből(pl a rossz párkapcsolatokból kiléptem), elköltöztem otthonról, hogy anyámtól is nyugtom legyen.
Ebben az utolsó negyedévben pedig befizettem magam több csoportos utazásra. Hozzáteszem, hogy én is baromira antiszoc és szorongó vagyok, pedig egészségügyben dolgozok, de eskü jót tett a szociális képességeimnek ez. Csomó jófej embert ismertem meg és életre szóló élményeket gyűjtöttem, pedig csak 2 túrán voltam eddig(túrázni se túráztam soha, de már értem miért jó ez).
Jelentkeztem sématerápiára is, az is talán 2-3 hónapon belül elkezdődhet.
Egyébként a legutolsó nehéz időszakom óta eltelt 6 év. A karrierem a csúcson van, ott is sikerült áttörni a plafont, ráadásul most egy régen dédelgetett álom munkahelyen vagyok álomkollégákkal. Sok félelmemen túllendültem. Egyedül a párkapcsolat az ami nehézséget okoz.
válasza:Első válaszolónak talán annyit tudnék "tanácsolni", mert még én sem vagyok kint teljesen belőle, hogy mint ahogy most is leírtad és segített nézd a pozitív dolgokat, pl vezess hála naplót. Én vezetek és számomra az sokat segített.
És sok sikert neked is a továbbiakhoz, szurkolok, hogy alakuljon tovább.
Utolsó, ez azért tényleg sok haladás, mellette látszik, hogy tényleg van benned egy belső tűz és csinálod, próbálkozol és haladsz. Nagy változásokat iktattál be azért, de ebben az esetben tényleg gondolom, szemmel látható a változás, abból, ahogy ezt leírtad.
Egyébként egészen motiváló volt, ahogy most ezt így leírtad, mert ebből is látszik, hogy nagyon sok minden lehetséges, hogyha merünk változtatni és lépéseket teszünk.
Egyébként én is csináltam hasonló dolgokat, én nyárra mentem ki Amerikába, nagyon sokat vártam ettől az úttól, hogy megváltoztatja az életem és a többi, viszont azért nyílván nem ez lett teljesen, de sokat fejlődtem úgy érzem. Önállóság szintjén mindenképp, ettől függetlenül voltak tényezők, amik nem tettek hozzá a fejlődésemhez, a füvezés, bulik pia és a többi.
De ott elterveztem dolgokat, amik pedig nagyjából úgy alakulnak, ahogy terveztem, vagy hasonlóan, azóta minden szempontból józan vagyok, bele kezdtem egy új sportba, elkezdtem pszcihológushoz járni, szedem a gyógyszert stb.
Abból az állapotból, hogy nem látom annak az értelmét, hogy létezem, eljutottam oda, hogy de van értelme, csak dolgozni kell magamon. Például elkezdtem adományozni, ami megint csak jó érzéssel töltött el, és abból, hogy kevesebbnek érzem magam mint a többi ember és feleslegesnek, ez is változott, kezdem érezni, hogy érek annyit mint mások, ugyanannyi jogom van az élethez, a véleményhez, a saját stílusomhoz, értékeimhez stb.
Ami pedig a legtöbbet segített azok a kutyáim voltak, mellette találtam egy könyvet aminek az a címe, hogy önbizalom munkafüzet. Ebben a könyvben alkalmazva van a kognitív viselkedés terápia, az elköteleződés és elfogadás terápia, mindemellett a tudatosság és az expozíciós terápia.
Nagyon hasznos egyébként ez a könyv, én csak ajánlani tudom, most kezdtem hellyel közzel újra, mert nem fejeztem be teljesen, de ahogy egyre inkább bele mélyültem láttam, hogyha követem a lépéseket, teljesen fókuszálva és alkalmazva, akkor át tudom írni a teljes gondolkodásomat.
A szüleiddel kapcsolatban pedig annyit, hogy azt elhiszem, hogy ezt nagyon nehéz feldolgozni, bele nyugodni sem nagyon lehet, de jól haladsz, légy büszke magadra, és szeresd magad, becsüld meg magad. Nagyon fontos ez, én is ebben a folyamatban vagyok. Egyébként a szeretettel kapcsolatban egy háziállat, főleg egy kutyus nagyon sokat tud segíteni.
Egyébként utolsó, látom még nem olvastad el az üzijeimet, viszont azóta megnéztem a sématerápiát, aztán ez nagyon jónak tűnt, személyiségzavarra is ajánlják, szorongásra stb.
Jelentkeztem is rá, remélem majd vissza jeleznek minél hamarabb ezzel kapcsolatban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!