Van aki szintén szenved deperszonalizációban?

Hát, majd megpróbálok kérni a pszichiáteremtől valami gyógyszert, viszont azért is furcsa mert nekem rohamom alig volt, 3, maximum 4. Pedig a deperszonalizáció és a derealizáció is a rohamnak a tüneteként van leírva. Ezzel szemben, 2 hónapja nem volt rohamom, a tünetek fennálnak.

Sziasztok!Nekem is dp/dr-em van.Mostmár lassan 2éve,folyamatosan ebben az állapotban vagyok,nem javul,nem romlik,egyáltalán nem változik,egy eléggé stabil megváltozott tudatállapot.Pánik rohamaim már régen nincsenek,csak az első fél évben voltak folyamatosan,akkor viszont nagyon kikészültem,a legelején az utcára sem mertem kimenni.Mostanra mondhatom hogy már annyira megszoktam a helyzetem hogy (lekopogom) nem valószínű hogy pánikolnék,viszont a "kis" negatív helyzetek túldramatizálására (inkább túlkatasztrofalizálására) még mindíg képes vagyok,valamint az érzelmi elhatárolódás is alap.Ezeket kognitív-behaviorális terápiával lehet kezelni,viselkedés szinten már fejlődtem magam is.Betegségem első évében viszont fogalmam sem volt merre-kihez forduljak,és nagyon kilátástalannak láttam a helyzetem,így rengeteg orvost/pszichiátert felkerestem,és sokféle gyógyszert kipróbáltam,több antidepresszánst,nyugtatót,altatót is (volt hogy olyan erős volt a pánik hogy nem bírtam aludni)nekem igazából hosszútávon egyik sem hatott jól (nyílván az akkori pánikon valamiképp segítettek a nyugtatók mert lenyomtak,de magán a deperszonalizációs-derealizációs zavaron semmi nem segített).Nektek a dp-dr-es tüneteken is segítettek a gyógyszerek? Segítségükkel nem éreztétek idegennek a testeteket és nem láttátok valótlannak a világot?Én most kizárólag a terápiával próbálkozom amely segít megváltoztatni,pozitívabbá tenni a gondolkodásomat,valamint ki tud zökkenteni a beállandósult biztonsági gondolatfuttatásokból,ez jó,kicsit kitágítja a világnézetet,a tüneteken egyenlőre még nem segített,de mindenre fenntartom az esélyt.Nekem ez használ a legjobban (a gyógyszerek sajnos eléggé rossz állapotba tették a testem tavaly előtt,de mostanra már kikupálódtam).Fura,de csak nemrég egy álmom miatt,-és javaslatok hatására persze- jutott eszembe hogy keressek,és felvegyem a kapcsolatot más deperszonalizációs-derealizációs zavarban "szenvedőkkel" (láttam fentebb említtetett a borderline betegség,azis személyiségzavar ugye,de azért egészen más mint a dp-dr). Kíváncsi lennék részletesebben hogy ti hogyan "élitek meg" ezt a dolgot?Mennyire tartós,mióta tart nálatok,illetve ha szakasosan bukkan föl akkor mi a periódusa?Mely tünetei jellemzőek rátok?Mennyire gátol titeket a mindennapi életben?És mi a zavaróbb,a dp-dr-es tünetek vagy a mellé társuló pánik?Tudjátok egy konkrét életszakaszhoz vagy eseményhez kötni,vagy csak úgy magától felbukkant a zavar?