Már csak a depresszió marad?

Én is jártam szakemberhez, és azt mondta, hogy csak nyalogatom a sebeimet és sajnáltatom magam. Lehet.

Azt találtam ki, hogy lesz háziállatom. Ez persze nem oldja meg a gondokat, de egészen belemerültem a témába és örömet okoz a készülődés is. Talán egy apró öröm is jót tesz. Aztán egy újabb...

Ülj le az utcán egy hajléktalan mellé és meséld el neki a nehézségeidet. Van fedél a fejed fölött? Egészséges vagy fizikailag?

Egyedül vagy - de van lehetőséged emberek közé menni, mert egészséges vagy, tudsz beszélni, kommunikálni.

Rossz a munkád - keress másikat, legalább nézz körbe, milyen lehetőségeid vannak.

A férfiak csak kihasználnak? Akkor nem jó pasikkal ismerkedsz. Engedd el, és majd megtalál a szerelem.

Senki nem akar barátkozni - próbáltad?

A terapeuta nem fogja tudni megoldani helyetted a bajt. Iránymutatást tud adni és esetleg tippeket, hogy a rossz érzéseket hogyan kell kezelni.

Írd össze, mik azok a dolgok, amik miatt legalább hálás tudsz lenni a mindennapokban. Hidd el, borzalmas emberi sorsok vannak, amiket ha összehasonlítasz a sajátodéval, már mindjárt nem olyan szörnyű.

A 3-as (és az 1-es) vagyok.

Volt, hogy jártam egy önismereti csoportba, heti egy alkalom volt, kb. fél évig tartott. Bár nem ugyanolyan problémákkal érkeztünk, de jó társaság alakult ki. Nem oldja meg a munkahelyi gondokat, társtalálást, de jó érzés volt addig sem egyedül lenni, jó volt új embereket megimerni, ráadásul fel lehetett vállalni, hogy problémákkal küzdünk, lehetett ezekről beszélgetni szakember irányításával. Ez így több, másabb, mint négyszemközt lenni egy terapeutával.

Nem tudhatom, hogy a Te városodban/településeden van-e ilyenre lehetőség, volna-e kedved ilyenhez. Hátha segíthetne meglátni a következő lépést a jobb élet felé.