Milyen tapasztalataitok vannak pszichológussal?

Megertelek, hasonloan ereztem magam en is az elso megkereses elott.

Akkoriban nagyon melyen voltam, es ajanlottak, hogy keressek fel valakit, es szivesen ajanl is, ha szeretnem. Kertem ajanlast. Eszembe sem jutott, hogy noi neven kivul lathatok mast is, igy nagyon meglepodtem, hogy ferfit ajanlottak. Egy telefonszammal. Felhivtam azzal, hogy egyszer probalkozok. Nem vette fel, de visszahivott, es mar a hangja is nagyon megnyugtato volt :)

Megvolt az idopont. A talalkozo elott kerestem ra a neten, hogy lassam: kihez is megyek. Korombeli, meglehetosen jokepu ferfi nezett ram. Akkor ketsegbe vontam, hogy jo otlet lesz-e, mert pont egy ferfi miatt voltam padlon, es attol tartottam, majd az o partjan all. Ugy voltam vele, hogy az idopont megvan, megnezem, milyen, es ha nem jon be, tovabballok.

Kellemes csalodas volt. En a masodik alkalomkor tudtam, hogy jo helyen vagyok: az elso alkalommal csak a tortenteket soroltam, amire jegyzet nelkul emlekezett a kovetkezo alkalommal, sot, kozolte velem, hogy perfekcionista vagyok. Ami tenyleg igy van :) A mai napig nem ertem, hogy ezt a panaszaradatombol hogyan vette le :)

Nekem rengeteget segitett ebben a krizisben, mellettem allt. Majd onismeret miatt jartam hozza 2,5 evig. A legjobb dolog volt az eletemben. Ennek koszonhetem, hogy sok mindenre maskepp reagalok, kevesbe veszem magamra a negativ velemenyeket, jobban elhiszem, hogy mit tudok. Megertettem a rossz csaladi mintat. Otthon nem lattam jo peldat a konfliktuskezelesre, es peldaul a pszichologussal eltem at azt, hogyan kezelunk jol egy konfliktust, es milyen az, amikor nem nyomjak rad a felelosseget. Akkor ereztem azt, hogy vigyaz ram.

Olyan temakrol beszelgettunk, amiket senki massal nem teszek. Neki mondtam el nagy sokara egy olyan traumam, amit soha senkinek nem mondtam, de jelentosen meghatarozza az eletem. Barmit mondhattam neki, nem kapta fel a vizet. Abban az idoszakban, amig jartam hozza, nagyon kiegyensulyozottnak ereztem magam.

Szerettem azt is, hogy kivulallo maradt, mellett allt, de amikor konfliktusrol szamoltam be, nem azt mondta, milyen jol csinaltam, hanem segitett megerteni magam es a masik felet. Partatlan volt.

Amikor erezte, latta, hogy valamirol nehezebben beszelek, segitett: vagy a turelmevel, vagy egy ujabb kerdessel. Tiszteletben tartotta, hogy valamirol nem akarok beszelni, idonkent visszaterve ra, jelezve, hogy ez fontos lenne. Humorral is kezelt helyzeteket.

Azota is hasznalom azokat a technikakat, amiket nala, tole tanultam meg.

Halas vagyok a sorsnak, hogy nekem sikerult egy olyan pszichologust talalni elsore, akivel jol tudtunk egyutt dolgozni. Sokat koszonhetek neki.

Az elso lepes nehez, de utana nagyon jo dolog sulhet ki :)

Remelem, segitettem az elorelepesben :)

Meg egy fontosat hozzatennek az elozo hozzaszolasomhoz (#1). Az onismeret elejen nagyon feltem attol, hogy kiderul: milyen rossz ember vagyok. Mondta is nekem, hogy ezt erzi rajtam, es latja a valaszaimbol is.

Soha semmi ilyen nem tortent. Az erzeseimrol, reakcioimrol beszelgettunk, es az ezek mogotti okokat kerestuk. Nem volt mogotte ertekalkotas, itelkezes. Amikor visszajelzett nekem egy-egy nala levo reakciomra, az sem volt banto.

A kozos munkank soran egyszer sem mondta azt, hogy bizzak benne. A tetteivel erte el azt, hogy bizzak benne. :)