Halálvágy ellen mit tennétek?

Mihez értesz? Miket szeretsz csinálni? Vállalkozás alapításában nem gondolkodtál?

Hol élsz? Miért nem váltasz?

Én se dilgoznék 12 órát. Sőt, a többségnek nincs ehhez kedve.

Keress olyan munkát, amit szeretsz.

Nehéz a részletek ismerete nélkül tanácsot adni, mert mindenki problémája más.

De általánosságban, ami talán segíthet: Próbálj hobbit találni, bármi, ami lefoglal, beszippant. Ezen kívül a zaklató gondolatok elől legjobban valami fizikai aktivitással tudsz küzdeni: kerti munka, segítesz a szüleidnek, dolgozol a műhelyben, kiporszívózol, stb. Járj el sportolni. Lehet, hogy ennek se látod majd esetleg értelmét, mégis erőltetni kell (és lehet, hogy meg is szereted). A kulcs az, amit mások is írtak: találni valami olyat, amit önmagáért szeretsz csinálni.

Tudod-e pontosan, mi az oka a depressziódnak? Ha igen, hasznos erről valakivel beszélni, akiben megbízol (egy jó barát, pszichológus, psziciáter, pap, stb.).

Az is lehet, hogy másik fajta gyógyszert kell szedned, ismerősi körömben volt ilyenre példa (- az első nem, de a második már enyhítette a tüneteket). De erről mindenképp a pszichiáterrel beszélj. Az is lehet, hogy a 9 hónap még nem elég, vagy egy kicsit növelni kell az adagot.

De azt ne felejtsd el, hogy a gyógyszer nem ad megoldást, az csak egy mankó, ami segít túlélni a nehéz időszakot. Amikor nagyon magad alatt vagy, jusson az eszedbe, hogy a cél a túlélés. Szorítsd össze a fogad, és csináld úgy, mintha egy katona lennél: akármilyen nehéz, menni kell tovább, csinálni dolgokat, még akkor is, ha úgy érzed, nincs értelme.

Kerüld a magányt! Vannak barátaid? Nyiss az emberek felé: egy kedves szó a munkatársadhoz, érdeklődés felé megnyithatja az utat az emberi kapcsolatok felé.

Van olyan, akiről gondoskodhatsz, akit szerethetsz, akiknek segíthetsz? Szülők, barát/barátnő? Idős vagy beteg emberek? Depressziós állapotban az embernek nem tesz jót, ha állandóan önmaga van a fókuszban, meg kell próbálni másokon segíteni, másokat szeretni. Nekem sokszor segített, ha láttam, hogy másoknak körülöttem mennyivel nagyobb bajai vannak (beteg gyermekük, baleset, stb.), igyekeztem segíteni a szüleimnek ahol csak tudtam, így legalább akkor nem magamon járt az eszem.

Stb.

Én 8 évig szedtem gyógyszert, 5 éve már nem. Nem mondom, hogy kicsattanok a boldogságtól, de ahhoz képest, amilyen állapotban voltam, rendben van a dolog. Pár ismerősömnél sokkal rövidebb ideig tartott a gyógyulás. Nem megy gyorsan, de egy idő után rendeződnek a dolgok. És nem a gyógyszer miatt, az ahogy írtam, csak a túlélésben segít, de nem szabad elvetni ezt a segítséget sem, amikor szükséges.

Szóval inkább sajnáltatod magad, mint hogy elérd, hogy jobb életed legyen? A Te dolgod.

Az nem egy életcél, hogy valaki meghallgassa a nyavalygásainkat.

Ne azért dolgozz 12 órát naponta most, hogy később jobb legyen.

Ennek semmi értelme. Inkább képes magad, hogy kevesebb időben, érdekesebb munkával, ami jobban érdekel majd így szívesebben is csinálod, keress többet és nem csak többet hanem hosszabb távon.

Hiába mosogatsz pl napi 16 órát most, attól neked nem jobb lesz 10 év múlva csak rosszabb.

Tanulj ki valamit, amihez nem ért bárki. Kb mindegy hogy mit.