Pszichológia szakon végeztem, de lassan 2 éve szorongásos depresszióval kezelnek, jobban vagyok. Pszichológus kollégáim, mik a kilátásaim, dolgozhatok majd ezzel a diagnózissal(többi lent)?
Nem Budapesten végeztem a BA-t, az MA-t sem ott csinálom, viszont a legtöbb továbbképzés, szakképzés ott van. Várost nem mondanék, de itt több kollégám szerint sem akadály, hogy voltam mélyen, de segítséget kértem és igyekszem azóta is jobban lenni. Volt, aki úgy gondolta, hogy még előnyös is lehet, hiszen átérzem a helyzetet első kézből.
Nem voltam soha szerhasználó, nem voltak alkoholproblémáim, csak elmagányosodtam Covid alatt kicsit és még történt velem ez-az, ami kiváltotta belőlem ezt.
Sajnos azonban a nyáron hozzácsapott a pszichiáterem egy olyan diagnózist a meglevő mellé, hogy alkalmazkodási zavarom van. :/
Szerintem nem ebbe az irányba kellett volna elvinni ezt, amikor a szüleim válását gyászoltam akkor már 3 hónapja. Mindkét szülőm nagyon furcsa, traumatizált gyerekkorral, és elképesztően rossz volt már hallgatnom,amit egymásról mondtak. Azóta jobb a helyzet, mert eltelt még 3 hónap. Azon a héten több más dolog is történt, elaludtam a rendelés napján és 1 órát késtem, így iszonyatosan letolt az asszisztensnő, én meg kicsit zilált voltam a rohanástól, nyilván nem tudtam egészen nyugodtan válaszolni minden kérdésére és ezt furcsállták is.
Én nem hiszem, hogy emiatt bárkit nagyon el kellene ítélni, bárkivel megeshet, hogy picit rosszabb a helyzet és nem tudja adekvátan kezelni. Szóval én nagyon meglepődtem, amikor emiatt az egyszeri rossz állapot miatt, meg a válási gyász miatt még ezt is ráírták a papíromra.
És most már nem amiatt aggódom, hogy el kell mondanom munkáltatóknak és továbbképzésen, hogy depressziós vagyok, hanem hogy még ez is a diagnózisom. Mert egy alkalmazkodási zavaros embert, hogyan alkalmazzanak? Nem az az első gondolat, hogy alkalmatlan vagyok/leszek? Sokan szerintem azt sem tudják, hogy ez mit is takar.
A jegyeim nagyon jók, PhD-zni akarok, jó eséllyel fel is vesznek ide, megvan a témavezetőm.
De utána vajon lesz még esélyem szakképzésre? Ha a pszichológusom szerint lehetek pszichológus később, igaza van?
Bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban, aki tud erről valamit, írjon!
12-es: sajnálom ezt, amúgy rengeteget fejlődött a pszichológia az elmúlt 10-15 évben. Tapasztalatból beszélek, az én gyerekkoromban is rémes volt még mind a szakemberek, mind a szülők hozzáállása, de én egy 20 ezres kisvárosban nőttem fel, 8 évből 2 évig volt iskolapszichológusom, de az általános iskolában elvárta az osztályfőnököm, hogy 9 évesen, a fogváltási folyamat kellős közepén elmenjünk 4-en a logopédushoz. Olyan önbizalomhiányom alakult ki ettől, hogy a mai napok dadogok néha, ha valami nagyon fontos dologról kell beszélnem emberek előtt.
Segített a logopédus? Hosszabb távon nem, mert még nőttek a fogaim. 17 éves koromban megintcsak elmentem, 2 ülés után azt mondta a hölgy apámnak, ő már nagyon öreg, és nem tud segíteni olyan kamasznak, akinek fogszabályozó kellett volna, mert emiatt sejpít. Apa majdnem rácsapta az ajtót, mert nekem sosem mondta a fogorvos, hogy kéne. Kicsik a fogaim, nagy az állkapcsom szépen elfért minden, de sípol a levegő a lyukakon.
Azóta több sejp egyetemi oktató is tanított engem, ha fáradt vagyok, nem tudok figyelni annyira, de egyébként a barátaim szerint alig hallatszik. Sokat gyakoroltam netes anyagokból.
Nem minden szakember jó. Van, akinek nem való ez a pálya. De én több szinten is segítettem már érzékeny gyerekeknek. Hátrányos helyzetűeknek.
Ha nem hallottál róla, létezik az egyetemi Tanítsunk Magyarországért! Program. HHH és HH gyerekekkel foglalkoztunk, mint mentorok. 4 gyerek tartozott hozzám, 2 évig dolgoztam velük, voltam önkéntes máshol is.
Megsúgom, a mai rendszerben 10/8 pszichológus csak és kizárólag iskolában tud elkezdeni dolgozni. Nem azért, mert ez a legjobb nekik, hanem sajnos óriási a hiány, mindenhol máshol meg vagy nincs igény, vagy létszámstop van.
Szóval sajnos ha optimális, ha nem, máshogy nem lehet. Óriási felelőtlenségnek tartom, amikor valaki mentor nélkül, 0 önismerettel, egyből magánozik. Sokkal nagyobb kárt lehet tenni így, mint egy iskolában; ahol korlátozottak a keretek. És rengeteg pszichológus azért nem tud hatékony lenni, mert a rendszer maga tehetetlen.
Sajnos köszönhetjük ezt a magyar oktatási megtorlásoknak. Úgyhogy kérlek, a mai rendszert ne ítéld meg úgy, hogy nem dolgozol ebben a körben.
Mert olyan problémák vannak, amiknek köze sincs ahhoz, mennyire vagyunk segítőkészek egy krízisben lévő kamasszal, ez csak a jéghegy csúcsa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!