Szorongásos depresszióm lenne?

21 éves férfi vagyok. Az elmúlt egy hónapot az elmém és a szorongás valóságos pokollá tette. Tök hirtelen jött ez az egész. Világéletemben szorongó típus voltam,de ennyire azért nem jött elő. Most mindenre rátudok feszülni, és tisztában vagyok vele, hogy egy más,stabil lelki állapotú személy nem szorong ennyi mindenen, mégsem tudom magamban tudatosítani/megszüntetni a szorongást ennyivel. Az elmúlt három hétben elég rosszul is alszom, éjszaka és hajnalban is felkelek pisilni. A hajnali után már nehezen tudok visszaaludni és tök felületes az alvás,mert már akkor elkezdenek jönni a következő nappal kapcsolatos teendők, szorongások.

Emellett semmi életkedvem nincs,minden motivációm eltűnt. 4 éve járok konditerembe, imádtam csinálni,de most ezt is úgy érzékeli az agyam mint egy feladatot amit lekell tudni, illetve erre is ráfeszülök természetesen,mert mióta nem alszok jól és enervált vagyok,nem tudom 'tűzzel csinál ' és nincs annyi erőm hozzá se testileg,se fejben.

Az egyetemen most van az utolsó évem,rengeteg teendő van ezzel kapcsolatban is, viszont konkrétan arra nehéz rávenni magam hogy reggel kikeljek az ágyból. Mindent kedvtelenül csinálok,nem élvezek úgy igazán semmit amit régen,azok mára semleges dolgok lettek,mintha kikoptak volna a színek,"vibe"-ok az életből. Érzelemmentesen,befeszülve,a jövőn aggódva,monotonan telnek a napok. Pedig nagyon nem ilyen voltam. Annak ellenére hogy középiskola közben is megszenvedtem a szorongással,voltak céljaim,lelkes voltam a dolgok iránt. Annak ellenére hogy bizonyos társaságokban, új emberek között betudtam feszülni, közösségimédia ember voltam. Csomót jártam bulizni szaktársakkal.

Az elmúlt másfél évben kisebb nagyobb megszakításokkal legalább heti rendszerességgel használtam kannabiszt,az idei nyáron már egyre gyakrabban akár heti 3-4-szer is. Egy hónapja határoztam el,hogy hosszútávon ez nem fog jóra vezetni, azóta nem használtam és igazából onnantól kezdett felerosodni ez a szorongó jellem bennem, és kifakulni az élet. Annak ellenére hogy nem keménydrogról beszélünk, elképzelhető hogy ez áll minden probléma mögött, és előbb utóbb visszaáll az agyam a normális működésre? Hogy lehet kijutni ebből a szürke, céltalan létállapotból?