Hogyan lehet megbírkózni azzal, hogy nem tudok kiszabadulni a jelenlegi toxikus környezetemből még néhány hónapon keresztül?

A szüleimmel lakom együtt. Anyám irtó kontrolmániás, nem ismeri a privát tér fogalmát. Addig vájkálódik a dolgaimban, amíg meg nem tudja, aztán ha az nem tetszik neki, akkor én vagyok a sz.r, hogy olyan vagyok, vagy olyat csinálok. Fontosabb számára az, hogy megőrízze a büszkeségét annál, hogy én boldog legyek, és szabadnak érezhessem magam.

Jelenleg az tart vissza, hogy elköltözzek, hogy nincs pénzem, a jelenlegi gyakornoki állásom pedig nem fizet annyit, hogy egyedül tudjak élni. Ha végetér pár hónap múlva a gyakornoki státuszom, és felvesznek rendesen, akkor a fizetésem megnőne olyan szinten, hogy már egyedül talán-talán el tudjak élni, és már rettentő módon vágyom erre a pillanatra. De addig hogyan tudom nyugtatni, vagy életben tartani magam?