Lehet, hogy velem van a baj, de csak engem visel meg mentálisan a jelenlegi helyzet?

26 éves nő vagyok, nem sikerült időben továbbtanulnom... Most szeretném folytatni és karriert építeni, hogy 35 éves koromra legyen valami, amit fel tudok mutatni és elégedettebb legyek az életemmel. Úgy érzem, egy nulla vagyok, egy senki, hogy sosem érek el semmit az életben. Minden barátomnak minimum 1 diplomája van, félmillás keresete. A covid óta kezdem teljesen elkeseredetten érezni magam, depressziósnak, főleg amiatt, hogy ennyire el van húzódva ez az egész, hogy mire valamennyire vége lett, addigra jött ez a háború és most ezek az árak az egekben, miközben így is alig fizetem az albérletet. Ma már azon bőgtem mint egy óvodás, hogy semmi nem lesz jobb, semmi nem fog változni, hogy gyomorgorccsel megyek már a boltba is, mert tudom előre, hogy alig bírok megvenni bármit is. Ilyenek, hogy új ruha, vagy fodrász már luxus nekem. Teljesen sötéten látom a jövőt, úgy érzem minek is tanuljak,minek legyenek álmaim vagy terveim, amikor ennyire gáz a helyzet az országban és lassan már mindenhol máshol is. Hogy minek képzeljem el a jövőm, amikor lehet pár év múlva minden összeomlik.

Lehet velem van a baj, de csak rám van ilyen hatással az, ami a világban zajlik?