Hogy bírjak még ki fél évet? Egyre nehezebb lelkileg

Előre is bocsánat ha hosszú lesz.

23 éves fiú vagyok, idén nyáron végeztem az egyetemen. Hazaköltöztem a szüleimhez egy kisvárosba és munkába álltam. De borzalmasan rosszul érzem magam itthon. A szüleim imádnak, mindent megadtak nekem, támogattak, most se kérnek 1 forintot se semmire hiába keresek már pénzt. De ahogy hazaköltöztem távol kerültem a barátaimtól, az egyetemi élettől stb. Nem tudok elmenni szórakozni mert nincs kivel, (a régi általános-közepsulis haverok is elköltöztek már innen) feszült vagyok, és egyáltalán nem vagyok boldog. Amíg egyetemre jártam és ott voltak koliban, albérletben nagyon jól éreztem magam. Volt barátnő, csomó haver, bulik, jó beszélgetések stb. De most semmi. Egyedül vagyok. És egyre nehezebben viselem. Egyszerűen hiába van meg itthon minden anyagi szempontból egyáltalán nem vagyok boldog, sőt gyűlölök itthon lenni. Egyre jobban magamba zárkózok, szabadidőmben csak ülök a gép előtt stb.

Azért nem költözök vissza a városba ahová egyetemre jártam vagy olyan helyre ami tetszene mert sajnos nincs rá elég fedezetem még. Azért költöztem haza mert jelenleg 400 ezret keresek (nettóban) abból havi 300-at elteszek. Májusig így összegyűlik 3 millió és lesz tartalékom elmenni önálló életet kezdeni. A szüleim támogatnak ebben, örülnek hogy vannak céljaim de ők is látják hogy nem vagyok boldog. Most hiába költöznék el, 150-200 ezer egy albérlet mindennel együtt és nem tudnék tisztességes összeget félretenni.

De egyre jobban úgy érzem,hogy nem ér ennyit a pénz mert úgy érzem magam mint 1 börtönben. Hiába van mosva, főzve, hiába kapok szeretetet egyre jobban kikészülök lelkileg. A legtöbb baráttól, havertól 100-130 km-re lakok tehát nem olyan egyszerű 1-1 bulit se összehozni.

Mit tudnék tenni,hogy könnyebb legyen lelkileg? Ismeretlen emberekre nem vágyok, társkeresőkön se vagyok fent. Mindnet megadnék,hogy vissza mehessek a volt egyetemi szaktárakhoz, a környeztbe. A tényleges barátaim körébe. Ha belegondolok hogy még Május végéig ez vár rám akkor a rosszullét kerülget.