Normális, hogy egyre jobban nem tudok érezni?

Nem akarom 800x ismertetni az életem. Röviden: rossz családi élet, magány, depresszió, barátok hátbaszúrtak, öngyilkossági kísérletek, vagdosás, szeretethiány, bántalmazás

Most mi van? Nem barátkozom. Sőt gyűlölöm ha valaki ír nekem. Én nagyon szívesen végig tudnék nézni egy gyilkosságot, hangosan szakadnék rajta. Nem tudok érezni, ha valaki megbánt olyan érzések nélkül tudom biztatni, hogy ölje meg magát, vagy arra, hogy egy szar az élete és vagdossa fel az ereit... élvezek másokat kifigurázni. Nyilván szar hogy magányos vagyok, de ez úgyse változik. Voltak idők amikor barátkoztam, a szívem kitettem értük. Na és mit kaptam? Hagyjuk is.

Aztán most inkább az van, hogy bestgoret nézek, nevetek sok barmon, ha valaki rám mer írni.... utálom, mit irogat? Inkább vagdossa le az ujjait. Amikor öngyilkos akartam lenni senki nem irogatott. Rohadjanak meg, bzi az összes.

Magyarokat is utálom, egy alja nép, mások életébe belevájkál, pl akik itt kötekednek aki segítséget kér, azokat úgy fejbe tudnám lőni egy sörétessel, az anyjukat kikötözném, szemük látára késelném szét őket, aztan ledarálnám őket és kisütném őket és megetetném a következőkkel.

19f