OCD-sek/kényszerbetegséggel küzdők nálatok mi volt az a praktika/segítség ami sokat segített a szorongás/kényszercselekvések/kényszergondolatok semlegísétésben, vagy abban hogy jobban normális embernek érezzétek magatokat?

Rendes nyugtatót, szorongásoldót semmi esetre sem akarok szedni, sokkal jobban félek tőle a függővé válás és a mellékhatások miatt. Valerianat szoktam bevenni, ha úgy érzem, ma nem fogok tudni uralkodni magamon, nekem egész jól beválik. Nem mondom, pánikoltam már be amellett is, de összességében sokat segít, a gyomorgörcsömet jól oldja.

Ha elfoglalom magam, vagy ha bármiről beszélgetek a körülöttem levőkkel, akkor néha azon kapom magam, hogy órák óta "elfeledkeztem" saját magam túlfigyeléséről. Járok pszichológushoz, az is segít, hogy szép lassan elkezdem megérteni, hogy ezek téves érzetek, illetve hogy a gondolataimat irányítani lehet.

Nekem leginkább ilyen "kognitív" OCD-m van, szóval a betüremkedő gondolatokkal küzdök.

Nekem az segített, amikor ráébredtem, h nagyon sok harag van a háttérben, és hát "meghallgattam" a haragom. Aki kényszerbeteg, azt valamikor kényszerítették, megalázták, kontrollvesztett állapotba került. És az OCD a kontrollról szól, reménytelen erőlködés azért, hogy az irányítás a kezünkben legyen, és biztonságban érezhessük magunkat. És olyan dolgot (v dolgokat) próbálunk irányítani, ami irányíthatatlan.

Segített még mikor megértettem, h mindegy milyen ijesztő v undorító gondolati képek jelennek meg előttem, ezek nem az én vágyaim, szóval nem az igazság rólam, a szándékaimról, és ez az igazság akkor sem változik, ha 1 millió ilyen gondolatot fogok látni életemben.

H nem kezdem ostorozni magam, amikor megtörténik. Inkább megállok ilyenkor, és türelmesebb és szeretetteljesebb vok magammal, mint máskor.

Az is segített, hogy hagytam, hogy maga az OCD okozta feszültség feltörjön. Mondtam magamban, hogy "persze, mert én ilyen gonosz vok, és ezt a sok szörnyűséget akarom" és még ki is nevettem kicsit, elkezdtem fokozni a nem kívánt gondolatokat, rátenni egy lappáttal, és mondtam h "még ezt is, meg ezt is" akarom, mert én annyira gonosz vok, h az felfoghatatlan. Ezzel elvettem kicsit az élét, a komolyságát, a valóságosságát. Ha kényszercselekedeteim lennének (ismerek ilyen embert), akkor pl ott úgy engedném ki az OCD feszkót, hogy rávágnék arra, amit piszkálok, vagy ismételgetek, és mondanám, hogy "persze, mert ez majd mindent megold, mi?", v vmi ilyesmi. Ott van benne a feszültség, jó megtalálni és kiengedni (a gőzt).

Ha vágysz vmire, ha nem tetszik vmi, ha fáj vmi, ha haragszol vmiért, stb. azt fogalmazd meg, legalább magadnak. Mindent, ne állítsd meg magad, az érzéseid, akkor sem ha egy személy, aki bántott mondjuk tagad, és haragszik azért, hogy nem csinálsz úgy, mint ha rendben lenne amit tett, max elveted később ha nem igaz. Nem ártasz senkinek vele, nem leszel ítélkező, stb., de sokat segít, ha minél jobban tudod, hogyan is érzel igazából, mit is gondolsz valójában.

Persze ez nem nyugtat meg maradéktalanul, a belső kételyem megmarad, válságok idején, amikor próbálok irányításra szert tenni fel is erősödik, de csitul ha egy kicsit megállok és a fentebb leírt dolgokat teszem.

Szerintem ha van hited, és megérted, hogy Isten nem azért szeret, mert hibátlan vagy, vagy mert egy nap tényleg mindent tökéletesen csinálsz majd, az is segít. Főleg ha az OCD perfekcionizmussal is társul, ami ugye a magunk túlkontrollálása, hasonló belső motivációkkal, mint az OCD.

Az OCD megtépázta a belső méltóságomat, de ma már nem erőlködök azon, hogy elnyomjam, hogy megoldjam, hanem csak próbálok valahogy jobban lenni. Rólam szól.

Nem irányíthatunk mindent, sajnos az életben rengeteg rossz dolog történik velünk, de lehetünk türelmesebbek és elfogadóbbak, ami segít abban, hogy hogyan interpretáljuk ezeket a fájdalmas eseményeket.

„Az OCD megtépàzta a méltósàgomat“, köszönöm hogy ezt így megfogalmaztad, én is így érzek pedig nekem nem a „csùnya gondolatos“ ocd van.

Együttérzek de nagyon. Ez aza làthatatlan betegség amit csak szégyellni lehet: „igen, 15x kell leellenőriznem hogy bezártam e az ajtót”/nem nem tehetek róla, nem tudok belőle 100% kigyógyulni.”

Isten szeret bennünket!

Jézus Krisztust, az Ő egyetlen fiát adta értünk, hogy örök élete legyen valakinek, aki hisz a Jézus Krisztusban!

Ha hiszel benne örök életed van!

És Isten jót akar nekünk!

Ő képes kiszabadítani téged bármely problémádból! Neki ez semmiség. Csak bízz benne!

Kérd Őt bizalommal, imádkozz hozzá!

(És megjegyzem, hogy gyakran időbe telik, míg az imát követően a gondolkodásmódodba beépülnek a megfelelő dolgok, és eljutsz a helyes gondolkodásmódra. De ez természetes dolog, hisz sokszor időbe telik felfogni a különböző dolgokat.)

A vallási fanatizmus biztosan nem segít...

Kérdező!

Én elég súlyos eset vagyok, azonban rengeteg utánaolvasás után hamarosan kipróbálok egy saját magam által meghatározott terápiát, aztán lesz, ami lesz.

#6-os vagyok.

Az Isten segít. És a belé vetett hit.

Ha vallásos vagy az tényleg nem.