Kényszerbetegség része lehet, ha nem akkor mitől van ez?
Elég régóta van ez, hogy ha bárkitől kapok ételt akkor automatikusan azon jár az eszem, hogy "Mi van ha megmérgezték" pedig utána megeszem mert finom csak még utána is pár percig ezen kattogok hogy és ha meghalok emiatt? Pedig általában csak a szomszéd szokott kajákat hozni, péksütik ilyesmik...tökre átlagos kaják de még üdítőkről is ezt hiszem..vagy bármi pl-látok itthon egy új felbontott chipset és egyből megkérdezem így hoztad vagy felbontotta itthon valaki? És ha itthon bontották fel úgy megnyugszom de ha nem akkor volt hogy nem is ettem belőle, mert féltem emiatt. De máskor is rokonomhoz megyek, csinálunk együtt enni és néha azon gondolkozom, hogy mi van ha megmérgezi míg elfordulok pedig bizok benne, sőt sosem fordul ilyen elő, de ez a gondolat 1000x végig pörög a fejemben.ha az a kaja nem olyan amit én veszek és látom hogy bontatlan vagy nincs semmi baja...Nem akarok ezen gondolkodni mert nincs semmi realitás alapja mégis sőt néha hangosan is megkérdezem hiába tudom hüyleség. Szomszédoktól se kaptunk semmi rosszat eddig se és semmi baj se lett azóta se.
Volt, hogy reggel mentem villamosegállóhoz és mindkét pad előtt volt 1-1 ember, egyikhez azért nem ültem mert csöves kerülte másiknál egy átlagos hölgy és messzebb áltam de néha láttam rám nézett és ekkor azon gondolkodtam biztos direkt állt középre hogy véletlenül se üljek a padra, pedig csak oda állt de már ilyeneken gondolkodok, mintha ellenem lenne mindenki.
Sokszor szoktam egyébként kitörölni a böngészőmben az előzményeket mostanra ilyen rituálé lett de közben azon parázok mi van ha valami nagyobb hatalom figyeli amit böngészek és hiába törlöm azok ugyis látják, de törölnöm kell, van hogy minden nap, mert amúgy nem böngészek olyan húha dolgokat, de mégis kell. Viszont ez a valaki figyeli ez új dolog és szintén mostanában jeletkezik.
Kényszerbetegségem van (járok pszichiáterhez) és felmerült, hogy ez annak a része lehet vagy más okozza? Ezt is eltervezem mondani de gondoltam itt is érdeklődök hátha valaki sejit vagy történt vele ilyen.
Mintha kezdeném elveszíteni a realitást vagy nem tudom...eddig még úgy úgy normálisan gondolkodtam de mostanság egyre furább vagyok és utólag látom ezeket.
Igazából ez paranoia is lehet. [link]
Nekem is van kényszerbetegségem és nekem is volt hasonló sztori mint neked ez a "mérgezés" dolog.
Én se tudtam, hogy ez kényszerbetegség vagy paranoia tünetek. Igazából a paranoiánál is beteges téveszméd van arról, hogy ártani akarnak.
kifelejtettem, hogy mostanában elég fura dolgok is történnek mint egy ideje furábban tudok beszélni pl.itthon a családnak sose tudom mondani hogy mit néztek, csináljátok tehát többet számban beszéli velük, fogalmam sincs miért de általában úgy beszélek hogy leharapom a mondat végét pl..Mit néz..a tv-ben vagy mit nézel a tv-ben így egyes számban hibába mindkettőtöl kérdezem. vagy rosszul mondok egy egy szót és hülyén hagzik a mondat pl.jöttem le a lépcsőn helyett csúsztam le a lépcsőn.
Vagy hagokat hallok pl.mond el vagy elfelejted és utána elmondom amit akartam, de ez sokszor előjön.
Eléggé paranoiának tűnik, kellene, hogy elmenj ezzel orvoshoz, mert előbb-utóbb visznek, ha nem. Lehet ezzel együtt élni.
"Elmondom a folyamatot egy átlagos esetnél. Úgy 2-3 éve volt, hogy Edward Snowden kiszivárogtatta a Guardianben, az egyik legszínvonalasabb napilapban, hogy az amerikai titkosszolgálat követi az emberek kommunikációját. Ha egy ilyen hírt látok, elkezdek gondolkodni a megfigyelés témáján, és egyre jobban elveszítem a kapcsolatot a valósággal. Mi van, ha írok a kedvesemnek egy e-mailt, amit Gmailben simán elolvashat az amerikai titkosszolgálat? Persze valószínűleg nem olvassák el, de mi van, ha a titkosszolgálatnál ott ül ügyeletben egy zakkant csávó, aki 20 éve nem szexelt, és épp a leveleinket olvasgatja? Technikailag lehetséges… Hiszen a paranoiás gondolataimnak valós alapjai vannak: mind a 10 millió magyar lakos napi mozgásának adatai bekerülnek a mobilcégek adatbázisaiba; a Google és a Facebook korábban elképzelhetetlen mennyiségű személyes adatot tárol rólunk. Nagyon felgyorsult a technológiai fejlődés, és fontos lenne az árnyoldalakkal is komolyan foglalkozni, hogy legalább egy minimális privát szféránk megmaradjon.
Visszatérve, a lényeg, hogy ilyenkor több napon keresztül ezzel foglalkozom. A régebbi epizódoknál annyira belepörgettem magam, hogy aludni sem tudtam, pedig őszintén próbáltam. Aztán volt egy pont, amikor apukám felhívta a pszichiáteremet, bementünk a János kórházba, és amikor odafelé tartottunk a buszon, akkor már tudtam, hogy ott is maradok a zárt osztályon."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!