Hogy mondjam el apámnak?

Az a helyzet, hogy kb. 1,5 éve küzdők agresszív kényszergondolatokkal. Már kerestem pszichológust viszont nincs meg nekem a támogató környezet ami áttörést hozhatna nekem a betegség ellen. És azért is csak apámnak szeretném elmondani, mert anyum nagyon túlstresszelős és 5 percenként kapnám a kérdéseket ,,hogy ügye jól vagy?" vagy ,,annyira félek". És ezekhez rohadtul nincs kedvem hallgatni ezeket. Ma is történt egy olyan szitu hogy erősen vívódtam belül, harcoltam a gondolatokkal. És tudni kell hogy nálunk van 6 kóbor macska és ezeket nagyon utálom, mert összeszarnak mindent és felbolygatnak mindent. És azt tudni kell hogy korábban voltak nálunk patkányok és apum szórt szét mérget (ha jól tudom az udvaron is egyrészt). És én mikor megláttam az egyik macskát a garázsnál (a garázs mögött van egy rész ahol macskák képesek közlekedni a garázs fala és a kerítés között) és eszembe jutott villámcsapásként a gondolat hogy apum lehet oda is tett patkány mérget és ezért direkt úgy dobbantottam (feszültségből, és kényszerből) hogy a macska bemeneküljön oda ,,hogy megdögöljön" (így mondta nekem a kényszergondolat). Aztán apámat megkérdeztem hogy ügye nincsen sehol patkányméreg és azt mondta hogy nincs. És ez logikusnak is tűnik hiszen 6 kóbormacska csak megtalálta volna már nem!? Ügye nem lesz semmi baja a macskának? És ügye nem fogom visszakapni a sorstól ha lesz valami baja?

Köszönöm ha elolvastad

17/F