3 éve járok terápiára, most eljött a búcsuzás időpontja,már csak egy ülésünk lesz a terapeutámmal, de ez engem jobban megviseli,mint vártam. Ez normális? Folyton a sírás határán vagyok és csak a terapeutámra tudok gondolni.

(Ő férfi, te meg nő vagy? Bár nem feltétlenül nemfüggő.)

A terápiás célokat elértétek? Közös megállapodás alapján döntöttetek a befejezésről? Mondjuk, 3 év ehhez már elég sok idő. Mindenképpen mondd el neki. Lehet, hogy ezt nem is kell külön elhatározni, mert a sírás úgyis beszél helyetted. Fokozatosan növeltétek a két ülés között eltelt időt? Ha elértétek a terápiás célokat, akkor lelkileg rendben vagy, és akkor majd túljutsz rajta. Főleg ha lesz (van?) egy biztonságot nyújtó párkapcsolatod. Van olyan ember az életedben, aki tudja neked azt az odafordulást és megértést nyújtani, mint a pszichológus?

De azért a párod tudhat, ha nem is egyoldalút, de legalább olyan erőset. Teljesen biztos vagy a párválasztásodban? Megtaláltad álmaid hercegét?

A terapeuta egyetértett a folyamat befejezésével?

Hát, ezt a házasságot ne siesd el! Sokkal egyszerűbb nem férjhez menni a nem igazihoz, mint elválni, mert csak későn jöttél rá.

Te igazi vagy, a kapcsolatotok nem biztos. Ha ilyeneket mondasz, hogy te nem vagy igazi, vagyis elégedetlen vagy önmagaddal, akkor még nincs itt az ideje a terápia lezárásának. Szerintem ezt a gyakoris beszélgetést is megmutathatod vagy elmesélheted a terapeutának.