Normális ez a gondolkodás?

A modernitásban, szekularizmusban tényleg semmi értelme az életnek és tényleg kb. soha nem leszel szabad az átlag munkahelyen, és még egy otthont se tudsz magadnak venni soha a fizetésedből. Én is ezzel küzdök. Szerintem ne öld meg magad, mert annak sincs értelme. Azt a hiányt amit érzel pótolta korábbi korokban a vallás, meg a jobb körülmények.

Pl. a középkori parasztok sokkal kevesebbet dolgoztak, mint ma bárki, és biztos munkájuk, sokkal alacsonyabb adójuk, manapság prémium minőségűnek kategorizált ételük (hormon blokkoló vegyszerek nélkül), szűz szubmisszív feleségük volt, sok gyerekük akik tovább könnyítették az idénymunkát, és ha túlélték a gyerekkort, akkor simán éltek addig vagy tovább, mint a jelenlegi férfi átlag életkor Magyarországon (~65-68), de a ténylegesen öregek sem voltak ritkák. Születésüktől fogva volt értelme az életüknek, nem hülyítették őket valótlan elvárásokkal (média), volt célja és magyarázata az életnek a vallásban, és a szerető családjuk körében (egyedül elveszve valami kórházi ágy helyett), abban a tudatban haltak meg, hogy az őseikhez csatlakozván Isten örök világa vár rájuk (a mostani ember totális tudati összeomlásával és pánikszerű kétségbeesésével ellentétben).

Manapság az egyetlen dolog amit tenni tudsz, az a gondolkodásod, értékrended, elvárásaid megváltoztatása. Javasolnám a vallást, és azon belül messzemenően az intellektuális és misztikus részét és írásait, de sajnos Magyarországon az agyhalott kereszténységen kívül más nemigen érhető el. Ha érdekel az ilyen fajta szemléletváltás, akkor a legnagyobb jóindulattal mondom, hogy próbálj előítéletek nélkül megismerkedni a "Krisnásokkal", magyarán az ISKCON-nal, mert minden itt elérhető és hozzáférhető vallás közül ők a legkoherensebbek és a legtöbb útmutatással, filozófiával és magyarázattal rendelkezők.

Ha érdekel akkor dobj egy emailt a budapesti képviseletnek (vagy látogasd meg őket ha pesti vagy), és lehet hogy a közeledben is találsz templomot:

[link]

Illetve a Krisna völgyet is meglátogathatod, vagy az éttermüket:

[link]

Ezen túl nem igazán van más válasz a pszichologizáláson túl, ami ráadásul azon alapszik, hogy nem ismeri el a ténylegesen menthetetlen és embertelen helyzetet, hanem csak megpróbál téged valahogy hozzászoktatni vagy átverni azzal kapcsolatban, anélkül hogy bármit megoldanának.

Mondd te becsülöd magadat? Félek, hogy nem. Ezzel kellene kezdened.

Szerethető vagy, értékes vagy, egyedi vagy.

Nézd meg erről Max Lucado kisfilmjét!

6-os,amiket írsz,az csak önámítás lenne.

Engem akárhogy dícsértek bárhol dolgoztam,értékes vagyok,nagyon ügyes,szerethető..mindig leszartam,egyáltalán nem érdekelt,hidegen hagyott,mindig csak az órát néztem-nézem hogy mehessek végre haza,és véget érjen az adott nap...Ez csak egy példa de egy olyan ember mint te,vagy a többi hasonló aki szeret élni sosem fog megérteni egy olyat aki gyűlöli az életet és egy átoknak érzi,és a végét várja hogy végre megszűnjön ez a büntetés..