Normális az, ahogyan gondolkodok és viselkedek? Megesik az ilyen másokkal is? Lent részletezem. 25/L

-Gyakori a hangulatingadozásom - néha öngyilkossági gondolataim vannak: amikor éles kés van a kezemben, a hasamhoz tartom, hogy leszúrjam magam; kiskoromban ki akartam ugrani az erkélyről, de anyám megfogott; volt mikor felálltam a konyhában az blak párkányra, kinyitottam az ablakot, és előre hajoltam, hogy lezuhanjak stb

-ha 'olyan' helyzet adódik, arra gondolok, hogy kárt tegyek másban (nem számít, ha meghal). Például: munkahelyen kolléganőm felment a létrára, hogy valamit le adjon a polc tetejéről. Meg akartam lökni a létrát, hogy lezuhanjon. Mikor nagyim haját szárítom be, késztetést érzek arra, hogy fejbe vágjam a hajszárítójával, de olyan is volt, hogy felállt az ingatag létrára, hogy felcsipeszelje a függönyt, és megkért, hogy fogjam meg neki, hogy ne essen le. Nem volt könnyű uralni magamat. Mikor sulis voltam, egy fiú osztálytársam kb 1hónapig folyton zaklatott (neki vicces volt, nekem nem), és kést vittem magammal, hogy leszúrjam. Már majdnem elővettem, de elszaladtam a mosdóba, hogy lehiggadjak és eltereljem a figyelmem. Kis 10-en éves voltam, amikor anyum le akart ülni, de kihúztam alóla a széket, hogy leessen, viszont rosszabbul sült el, mert nagyon beverte a fejét. Egyáltalán nem éreztem sajnálatot. Mai napig nem tudom elfelejteni. Van mikor rám tör a sírás, hogy hogy tehettem ezt vele.

-nem tudok együttérezni másokkal, nem tudok sajnálni embereket, csak állatokat. Van egy cicám, ő a mindenem.

-mindig egyedül akarok lenni. Hiába vannak barátaim...

-nem tudom eldönteni, hogy megjátszom-e magam mások előtt vagy nem. Úgy érzem egy csomó személyiség lakozik bennem. Ha összefutok egy szomszédnénivel a lépcsőházban, aki nehéz szatyrokat cipel, rögtön elveszem tőle és felviszem neki az ajtajához, ha valaki elejt valamit, rögtön ugrok és felveszem neki, mindig mosolygok és kedves vagyok mindenkivel,ezért úgy ismer mindenki, mint egy kedves aranyos, segítőkész lányt, de van egy rosszabb oldalam is, amit senki nem nézne ki belőlem. Simán meg tudom játszani magam mások előtt, de néha már nem tudom eldönteni mikor vagyok önmagam és mikor nem. Amikor egyedül vagyok, minden énem előjön, így olyan mintha társaságban lennék.

-sokat gondolkodok, mindent túl is gondolok

-nincs nagy szám, de van mikor ki kelek magamból

Egyébként nem nézek erőszakos filmeket, szóval erre nem lehet fogni, hogy biztos emiatt vagyok ilyen.

Jelenleg ennyit írok. Remélem ebből meg lehet állapítani, hogy ez természetes-e vagy valami nem oke velem.