Az ECT terápia vagy a szeretet hatékonyabb a depresszió és a traumák kezelésére?

Az ECT kezelés nem más, mint egy mesterségesen kiváltott epilepsziás roham. Hogy pontosan ez miért segít depresszióban, az nem teljesen tisztázott, igazából csak egykoron megfigyelték, hogy az epilepsziás emberek között kevesebb a depressziós, ezért elkezdték alkalmazni az ECT-t depressziósokon, ami valóban hatásosnak bizonyult. Azóta persze történtek kutatások, és ez alapján úgy tűnik, hogy az ECT hatására fokozódik az agy szerotonin, noradrenalin és dopamin transzmissziója, talán az új neuronális kapcsolatok kialakulását is segíti, és talán a kortizol szintbe is valahogy belenyúl, ami ugye stresszben magas.

Az ölelés is elég hasonló kémiai változásokat eredményez, ugyanezeken a transzmittereken keresztül hat, tehát javítja a hangulatot, csökkenti a stresszt és a szorongást.

Hogy melyik a hatásosabb? Ha végeztek erre valaha vizsgálatokat, talán meg lehet mondani, de erre nem sok esélyt látok. Én azt gondolnám, hogy az ECT "sterilebb" módszer. Egy ölelés több tényezős, nem mindegy, hogy ki adja, hogyan adja, milyen emlékek fűződnek hozzá, milyen traumák érték az embert, amik mondjuk összefüggenek a testi érintéssel, így nem is biztos, hogy antidepresszív hatással fog bírni. Ezzel szemben az ECT altatásban zajlik, az elektromos feszültség pedig jön és teszi a dolgát.