Van értelme így pszichiáterhez menni és begyúgyszerezni magam?

11

Tudod az a durva, hogy elképzelni sem tudod, hogy milyen jó életed lehetne, ha változtatnál a mentalitásodon és az életfelfogásodon.

Pontosan ez a probléma, járhatsz pszichológushoz, szedhetsz gyógyszereket, de hiába, ha te magad nem akarod. Te pedig nem akarod, mert egyszerűen csőlátású vagy.

Ha megadtad volna az esélyt saját magadnak, hogy jobbá válj, jobb körülményeket teremts magadnak és nem sikerült volna, azt mondom jól van. De nem. Te meg sem próbáltad.

Egy ismerősöm jut rólad eszembe, akivel 13 éve egy gyárban dolgoztunk, hát 140 kiló szerintem ő is volt. Én aztán kijöttem Ausztriában, viszont mára már 80-90 kg, k.rva pozitív és rengeteg barátja lett. Pedig ő is pontosan ezt a vonalat vitte húszas évei elején mint te.

Pont ezért írtam, hogy valójában elképzelni sem tudod, hogy milyen jó életed lehetne, ha nem egy önsajnáltató kis punci lennél.

figyelj nem szégyen az, hogy büdös a munka, sok honfitársad van ezzel így

engem nem zavar, hogy nincs benned ambíció, kell a kontraszt az ellenkező irányba is. ha te így boldog vagy, akkor ez a lényeg

bár, hogy önbizalmat miből fogsz meríteni, mert, hogy abból nem, hogy egy semmirekellő, ingyenélő vagy abból biztos nem

A mentalitásodból kiindulva nem kell nagy terveket szőni.

Amíg élnek a szüleid, addig eltartanak.

Halálukat követően meg eladod az összes örökséget, albérletbe átköltözöl aztán halálodig feléled a pénzt.

Sokra nem vitted, de gondolj arra, hogy van akinek ennyi se adatik

Még aszondod, hogy munkaellenségre 16 éve korod óta álltál rá, most 23 vagy. xDxDxD

Add be a pályakezdő önéletrajzod bárhová, senki se fog visszahívni.

Max a gyár vár 0 tapasztalattal 3 műszakba. Nem te tagadod meg a munkát, a ranglétra alján 0 tudás mellett senki se fog utánad kapkodni.