Borderline? Szerinted ?

Mindig is tudtam magamról hogy mentálisan és érzelmileg is törékeny és instabil vagyok. Be tudtam mindent annak hogy nem volt jó gyerekkorom. Anyámat verték előttem pár éves koromban ( ebből óvodában adódtak is problémák, pszichológushoz is küldtek) aztán elvettek tőle a nagyszüleim. Velük biztonságban voltam szerettek viszont rengetek volt a vita az alkohol miatt a nagyszüleim között. Aztán tinédzser koromba oda költöztem anyámhoz és a párjához meg a feltesóimhoz mert szerettem volna olyan normális családban élni mint körülöttem mindenki. De szörnyű volt a párja folyton parancsolgatott nekem indokolatlanul, anyàm volt hogy fizikailag is bántott nem csak engem hanem az öcséimet is. Folyamatos degradáló szavakkal is bántotta őket lelkileg. Engem is kiskoromban de én nem emlékszem erre.

A lényeg hogy kapcsolatfüggő a nagyobb baj hogy szörnyen féltékeny. Tudtam hogy ez a gyerekkora vezethető vissza de mostanra fogalmazódott meg bennem az hogy ez nem teljesen normális. Az összes komoly párkapcsolatomban folyton figyeltem a párom megcsal e. A kocsiba vannak e jelek, a ruháikon van e valami. Volt hogy azon kattant be az agyam mennyi író alatt érnek haza a munkából. Ha elmentek valahova már előtte féltem vajon kivel fog ott össze futni és becsapni majd elhagyni engem. Nem tudtam nekik soha hinni. Ha úgy érzem hogy kicsit fura vagy nincs jó kedve egyből az jár a fejembe biztos velem van baja. Ha be megyek a szobába és valamiért úgy érzékelem hogy fura egyből azt hiszem biztos sunnyog a telefonján valamit. Nincs semmi bajom és egyszer csak kattan az agyam és elhiszem ezeket a dolgokat hogy biztos így van minden ahogy én beképzelem. Paranoiásan rettegek attól hogy megcsalnak és elhagynak. Előző kapcsolatomba is rengeteg vita adódott ebből volt hogy bántottam is őt. Többször volt hogy bántottam magam már tizen évesen is és azóta is. Nem olyan gyakran mint régen de mikor veszekedés van jellemző. Régen vagdostam magam ütögetem magam valamivel hogy helye maradjon. Egyszer óriási lila aláfutásokat a kezemen az arcomon. Sokszor úgy éreztem én nem tudok a másik nélkül élni és egyből jött az önbántalmazás. Így jobban éreztem magam utána talán. Gondolkoztam hogy manipulálni is akartam vele de sose akartam hogy sajnáljanak csak azt hogy szeressenek. Ma is bántottam magam. Szörnyű vagyok tudom én is érzem, ezért írom most ezt a kérdés mert nem akarok mást és magamat is tönkre tenni. Pedig a párjaim nagyon szerettek hogy elviseltek így ennek ellenére sosem ők szakítottak velem. A mai napig mondhatom hogy a két volt komoly kapcsolatomból talán a mai napig újra kezdenék velem mert annak ellenére hogy ez volt velem nagyon tudok szeretni. Ha nem kattanok nagyon jól vagyok. Elkezdtem kutakodni hogy mi is lehet velem. És megtaláltam ezt a borderline személyiség zavart. Félek elmenni pszichológushoz mert mikor jó állapotban vagyok úgy érzem hogy tudom kezelni és akkor szégyellem róla beszélni. Viszont mikor jön a kattanás nem tudom kontrollálni akkor úgy érzem kell segítség. De mikor kitisztul minden akkor mégsem kérek segítséget. Tapasztalatok vélemények? Előre is köszönöm a válaszokat. Szeretnek boldog lenni.

31/N