Egy borderlineos magányra van ítélve?
Diagnosztizálták nálam a borderline személyiségzavart. Sosem tudtam kiegyensúlyozott, egészséges kapcsolatokat megtartani.
Ismét véget ért a párkapcsolatom az érzelmi kilengésem miatt.
Borderlineként hogyan tudtok párkapcsolatban élni? Hogyan kezel titeket a párotok? Ti hogyan kommunikáljátok le, ami bennetek zajlik? Ha szeretem, mennyire lehetek ragaszkodó, és mennyire küzdhetek érte ha tudom, azért nem akar velem lenni, mert velem nem alapozhat? Egy borderline lehet ragaszkodó annak ellenére, hogy tudja, kárt okozhat a másik egészséges működésében?
Köszönöm.
23/N
válasza:Nem.
A borderlineosok sokat javulhatnak már csak úgy az idő elteltével is. Pár dolog függvényében egészen jó állapotba kerülnek 40éves kor körül.
Mire írod azt, hogy nem?
Tudom, hogy 40éves kor körül spontán gyógyulás jelentkezhet, de én nem is ezekre az általános adatokra vagyok kíváncsi, amit elolvashatok akárhol.
válasza:Hogy nincsenek magányra ítélve.
Ezt is elolvashatod bárhol. Keress pszichoterapeutát, és tőle ezekre a kérdésekre választ kapsz. dialektikus viselkedés terápia az ajánlott.
válasza:Kerestem elégszer pszichoterapeutát, most egy kicsit erőt kell gyűjtenem az újabb keresgéléshez.
Nem pikk-pakk történik, de amíg nem történik meg, azt gondoltam, talán mások tapasztalataiból meríthetek egy kis.. nem is tudom.. reményt? Már sokadik kudarcomon vagyok túl párkapcsolat terén, és jó lenne tudni, hogyan kell ezeket lekommunikálni, vagy hogy úgy egyáltalán.. Van itt valaki, aki borderlineos, és működő párkapcsolatban él egy egészséges emberrel? Hogy jutottak el idáig?
válasza:Csak azért mondtam, hogy nem pikk-pakk, mert azt írtad spontán. Nem, nem spontán, nem csak úgy magától, nem csoda történik.
Nyugodtan várd meg, amíg úgy érzed van erőd hozzá.
"Már sokadik kudarcomon vagyok túl párkapcsolat terén, és jó lenne tudni, hogyan kell ezeket lekommunikálni, vagy hogy úgy egyáltalán.. " Nyilván ez most hülyén fog hangzani, de azt tudatosítsd azért magadban, hogy még a nem borderlineosok is sok kudarcot élhetnek meg, ez egyrészt szinte természetes velejárója ennek a bulinak, másrészt olykor nem olyan szerencsés az élet, aztán többször is egymás után olyat ad, ami nem illik össze.
"Van itt valaki, aki borderlineos, és működő párkapcsolatban él egy egészséges emberrel? Hogy jutottak el idáig?" Facebook csoportokban benne vagy? Szerintem ott kérdezz inkább, itt névtelenül aztán mindenfélét írnak az emberek, következmények nélkül, a hitelesség lehetősége nélkül. Nem ez a legjobb hely erre, sajnos.
Igen, rosszul fogalmaztam, igazad van. Csak elkeserítő, ha a megszokott, jól ismert dolgokkal/tényekkel jönnek, amit már én is tudok, mert igyekszem minél többet tájékozódni erről a zavarról.
Benne vagyok néhány facebook csoportban, ami kifejezetten bordiknak van, és ott is feltettem már ezt a kérdést, de válaszokat sajnos ott sem kapok.
Próbálom.. ezt az erőgyűjtögetés dolgot, de valami életkedvet kéne csiholnom magamba, hogy kimozduljak. Hogy megmozduljak. :D Mindenesetre örülök, hogy időt szántál a válaszokra, és köszönöm. :)
válasza:Nincs mit. Egy ideig lehetséges volt, hogy BPD-m van, ezért sokat olvastam róla, de aztán kizárta a lehetőségét az ADHD specialista dokinő némi differenciál diagnózissal. De addigra azért kiképeztem magam belőle nagyjából.
Kérdésedre válaszolva egyébként én biztos vagyok benne, hogy nem vagy örök magányra kárhoztatva, sőt. Én ismerek olyan bordit, aki hosszú ideje él boldog párkapcsolatban. Na nem való mindenkinek egy bordi, az viszont nagyon biztos. Extra türelem, és acél idegzet kell hozzá, és olyan, aki lehetőleg nem egy hideg, rideg valami. Olyan, aki hetente mondja el, hogy szeret az nem lesz jó, akkor sem, ha "kéne tudnod" szerinte, hogy szeret. Olyan kell, aki erre állandóan emlékeztet, magától, természetszerűleg. Aztán persze legyen nagyon átlátható, stb. Kevés az ilyen persze, meg talán nem is a legegészségesebb kapcsolat az ilyen, de ha ez működik, akkor ez.
És te hogy vagy?
Azért ilyen kétségbeejtő a helyzetem, mert ez a férfi tényleg csodás volt.. nem használt ki soha, nem kellett olyat tennem, amit nem akarok, ha nehéz pillanatom volt, nem szólaltam meg, azt is tudta kezelni. Mindig mondta, hogy szeret, és mindig igyekezte ezt éreztetni velem. Segített abban, hogy ne legyek annyira szorongó a szexben, és mindig abbahagyta, ha úgy látta, csak muszájból engedem neki. Figyelte a változásaimat, és a maga módján mindig igyekezte ezeket lekommunikálni. Nagyon fáj, hogy elüldöztem.
válasza:Oh, én nagyon jól, soha jobban. (komolyan)
Így, hogy kiderült mi a bajom (vagy legfőképp mi nem, és nem kezelnek félre) már minden frankó. Persze a szokásos ADHD-s dolgok azért megvannak, főleg akkor, amikor nem eszem meg a ritalint. Azt meg nem eszem meg minden nap, mert minek, csak növelném feleslegesen a toleranciát rá, amikor épp lazítok, filmet nézek, játszogatok, társasággal vagyok, akkor nem veszem be, mert nincs értelme, nem kell tökéletesen figyeljek. Na, olyankor azért tudnak furcsa dolgok történni (elejtek mondjuk egy poharat)
Amúgy jól vagyok, szedek antidepit, nem szorongok, alszok, mint a tej.
És mi volt a baj? Mikor lett vége?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!