A normális emberek tényleg soha nem gondolnak öngyilkosságra?

Nem mindegy, hogy mennyire gondolja ezt valaki komolyan. Szerintem a legtöbb embernek van olyan nehéz időszak az életében, mikor megfordul a fejében egyfajta "mi lenne, ha..." gondolatként, főleg kamaszként, mikor még az embert - jóesetben - nem érte túl sok negatív hatás, akkor egy szakítás utáni érzésről is hiheti, hogy sosem fog elmúlni, így ezt a "megoldást" látja maga előtt.

De alapvetően egy stabil embernek nincsenek öngyilkos gondolatai. Érezheti magát nagyon rosszul, de nem akar öngyilkos lenni.

Szerintem aki kicsit is mélyebben gondolkodik az életről, annak eszébe jutott már életében. Aki csak felületesen éli a napjait, annak más. De igazából én pl nem merném sosem megtenni, már csak azért sem, mert nem mindenkinek sikerül. Ha balul sül el, az ember egy életre nyomorékká válhat, az meg sokkal rosszabb, mint ami előtte volt.

A másik pedig hogy tudom, hogy mindig minden rossz elmúlik, nem tart örökre semmi, jó és rossz dolgok sem. Ha nagyon kilátástalannak láttam a helyzetem, akkor is elmúlt egy idő után. Persze tudom, hogy valaki máshogy éli meg ezeket a dolgokat, engem eléggé megedzett, keménnyebné tett az élet már fiatalon. Pl szerelmi bánat miatt sosem lennék öngyilkos már, mert az tényleg elmúlik.