Képzeletbeli barátok felnőttként?

Teljesen világosan meg tudod különböztetni a képzeletbeli barátaidat a valóságtól. A kérdésedből átjön, hogy ezzel teljesen tisztában vagy. Akinek mentális betegsége van, az nincs tisztában vele.

Ez a képzeletbeli barátok dolog nekem egyáltalán nem tűnik durvának így olvasva.

Van, aki pl. regényt ír, és oda írja le az agyszüleményeit. Igazából te is ugyanezt teszed, csak nem regény formájában.

Egész érdekes is lehet, milyenek pontosan a képzeledbeli barátaid. Ha a pzsichológusnak beszélnél róluk részletesen, akkor még sok következtetést is le tudna rólad vonni, a lelkivilágodról (nem negatív értelemben), ami segítheti, hogy jobban megismerjen téged és így többet tudjon segíteni.

A többire nem tudok sok mindent mondani, jobbulást és igazi barátokat kívánok!

Én is szoktam magamban beszélni, mert amúgy alapvetően nekem sincs kivel.

Bár én a legtöbb esetben korábbi beszélgetéseket játszok újra hogy mit mondtam volna másként.

Vagy ha tudom hogy fogok valakivel találkozni, akkor előre "lepróbálom" a feltételezhető beszélgetést, meg hasonlók.

Ha nem foglalkozol velük, követelőznek, van "saját" akaratuk?

Semmiképp nem javasolnék így külön személyiségeket létrehozni, és az elmédben a felszínen tartani.

Talán az agykontroll nevű gyakorlásban van olyan, hogy egy meditációs műhelyt létrehozol, valami szobát, ahová be tudsz menni, és ott vannak segítők, ezt még el tudom képzelni biztonságosnak.

"4 Én meg pont az agykontrollt nem tartom biztonságosnak."

Lehetséges, de szerintem meg "teljes értékű személyiségek" cikázása az elmében nem szerencsés. Szóval igen, megszüntetni, vagy ha nem megy, akkor valahogy félretenni, hogy csak és kizárólag akkor legyenek, ha "előhívja" őket.

Milyenek ezek a személyek? Olyanok akikkel amúgyis szimpatizálnál? Tehát pl. olyan munkát képzeltél nekik, amit te magad is szívesen végeznél? Még sulizol? Mik a terveid?

Ha van kedved írhatsz! Nyugi semmi szexuális, de itt névtelenül, arctalanul írhatsz ha ez segít!

Szerintem nincs ezzel semmi probléma. Nekem nincsenek képzeletbeli barátaim, helyette mindig így magammal beszélgetek, elmondom a nagy gondolataim és gondjaim. Ez mennyivel jobb? És én sem vagyok mentális beteg.

Ha gondolod én szívesen barátkoznék veled. (18F)

Érdekes, amit írsz és nem tudom a pontos választ a kérdésedre, viszont javítanék valamit a leírásodból: a depresszió mentális betegség, tehát nem véletlenül vagy ebben a kategóriában.

Ezen kívül azt is szeretném kiemelni, hogy egyfelől jó, hogy jártál pszichológusnál, az viszont nem jó, hogy nem voltál vele teljesen őszinte, meg hogy nem meséltél neki erről, akkor nem jó szakembert választottál vagy nem voltál elég kitartó vele. Maximális bizalom nélkül lehetetlen sikeres terápiát végezni, bár értem én, hogy ha olyan súlyos depressziód volt, hogy az már az öngyilkos gondolatokig vezetett, és az megszűnt, akkor számodra sikeresnek mondható, de közben meg ha nem sikerült neked teljesen őszintének lenned vele szemben, akkor csak félmunkát végzett és te is az félig az idődet vesztegetted nála.

Ha nem tudsz benne maximálisan megbízni, akkor ajánlom, hogy keress egy másik pszichológust, mert én teljesen megértem az aggodalmad és a kérdésed, én is feltenném a helyedben, hogy vajon mennyire normális ez. Mi van, ha kezdődő skizofrénia...? Csak úgy bedobtam ezt a lehetőséget...

Az ember társas lény, minden társadalmi vagy szociális jelenségre van megoldás: pszichológus.

Pláne, ha egyszer már jártál, akkor legközelebb jobb lesz, mert tudod, hogy kit keresel vagy kit nem, hogy mit szerettél az előzőben vagy mit nem, annyi pszichológiai iskola van és irányzat.

Amerikában úgy van pszichológusa mindenkinek, mint kutyája vagy bébiszittere, nem kell, hogy szégyen övezze a mentális egészség őrzőit.

Nekem is volt egy rövid időszakom, hogy képzeletbeli barátokat találtam ki magamnak, de elég hamar rájöttem, hogy igazaiakra vágyom, érdemes azon dolgoznod magadon, hogy hogyan lehetnének igazi társadalami kapcsolataid, párkapcsolatod, ismerőseid, barátaid, hosszútávon, amikre kérhetsz tanácsod a képzeletbeli barátaidtól is, végül is ők is a te fejed kivetülései is, viszont mindenképpen ajánlom a terápia folytatását vagy új terápia kezdését.