Valami ötletetek lenne megoldásként az alábbi esetre?

Nagyon sok hangulatváltozásom van már jó ideje. Sokszor egyik percről a másikra elröhögöm magam a legkisebb semmiségen is, a következő pillanatban meg csak úgy rám jön a bőgés, a félsz. Már megint hetek/ napok óta itthon ülök, nem csinálok az égvilágon semmit csak olvasok, netezek. Sehogy sem tudom rávenni magam, hogy bármit is csináljak. Nem eszek 1-1 napig, nem zuhanyzok csak rendszertelenül, takarítani sem takarítok. Nincs semmi motivációm. Mellette még lenne az egyetem is, de oda is képtelen vagyok bemenni. A vizsgáimat rendszerint emiatt úszom el, hogy nem vagyok ott, vagy ha igen, akkor nem tudtam rávenni magam előtte, hogy tanuljak és amiatt rossz jegyet kapok. Ismerőseim is kérdezgetik, hogy mi a probléma ami miatt nem tudok elmenni bárhova, vagy mi az, ami miatt nem tudok nekiülni tanulni, de nincs rá válasz, csak annyi, hogy nem tudom megtenni. Az egyetemet imádom, nagyon érdekel az amit tanulok, mikor munkáról van szó nagyon szeretem csinálni. Konkrét terveim is vannak a jövőt illetően, intelligensnek is tartanak, annak ellenére, hogy az elmúlt években 0,6 volt az átlagom. Múlt félévben a tanárok nem értették, miért örültem az 1,69-es eredményemnek, vagy annak mikor képes voltam bejárni majdnem egy egész félévet, de vizsgán lebőgtem, és a végén nem értették miért vagyok vidám. A professzoraim közül is jó néhánnyal jó a kapcsolatom, szakdolgozatom, vagy bármi kutatás, ami érdekelne csinálhatnám. Erre fel meg itthon vagyok és nem tudom rávenni magam SEMMIRE! Az is gondot szokott okozni, hogy nem meredjek le egy pózba magam elé. Pl van, hogy ha a székre leülök nem tudok onnan felkelni, vagy megmozdulni. Még a billentyűig sem vagyok képes elérni, csak egérrel pötyögök képernyő billentyűzeten. Rettenetesen el vagyok maradva a határidőkkel, úhogy a pénzem, amit vhogy megkerestem előzőleg a büntetések kifizetésére megy el. Idegen társaságban is sokszor csak lemeredek és nézek magam elé. Gondoltam már pánik betegségre (de(!)nincsenek rohamaim induláskor), enyhébb autizmusra, Aspergerre ((!)többnyire az emberek szemébe tudok nézni), idegi kimerültségre ((!)szerető párom van, minden okés), de lövésem sincs ezeket illetően. Nem tudom ezeket megítélni külsős szemén keresztül. Esetleg lehet, hogy vitaminhiány lenne a probléma?

Leírnátok a véleményetek?