Lassan felemészt a magány, szorongok minden miatt. Van ebből kiút?

A nyár erősítette fel bennem ezt a rossz kedvet.

Naponta megkérdezi valaki megyek-e nyaralni. Nem megyek, mert nincs kivel.

Utána mindenki meséli, hogy most hol nyaral, hol strandol. Akárkit hívok munkával kapcsolatban, mindenki szabin van hetekig. (Nyilván ez a normális, nem rosszból mondom.)

Utálom már ezt a témát, alig várom, hogy véget érjen a nyár.

Munkahelyen is kérdezik mikor szeretnék szabin lenni, de nem látom értelmét annak, hogy otthon szomorkodjak. Inkább dolgozok.

Bár az ünnepeket is így élem meg. Jó ideje az egész évem a szorongásból áll valami miatt.

Tudom nyomorult vagyok. Lassan felemészt ez az egész. Gyakran reggel már hányingerrel kelek az idegtől.

Van ebből kiút?

N