Van, akinek a pszichológushoz járástól csak rosszabb lesz a helyzete?

Szerintem nem magával a pszichológussal van baj, inkább azzal, hogy mivel a hozzá járás következtében rájöttem sok mindenre, ki van mondva, mi pontosan a bajom, így tudok rajta agyalni.

Azóta csak rossz dolgok történtek, szüleimmel durván összevesztem, mert rájöttem, hogy az önértékelési problémáimról nagyrészt ők tehetnek, mert gyerekkorom óta nem fogadnak el úgy, ahogy vagyok, úgy érzem, a szeretet egy olyan dolog, amit csak tökéletes viselkedéssel (régen jegyekkel) lehet kiérdemelni. Legalább amíg ebbe nem gondoltam bele volt egy távolságtartó, de normális viszonyunk, most az sincs.

Félek attól, hogy elhagy a párom, pedig nem úgy tűnik, mint aki erre készül, de nem tudok megnyugodni, mindig ezt érzem. Korábban sokan elhagytak, nem szerettek, nem tudom felfogni, hogy értékes vagyok és szerethető. Bármit tehet a párom én csak ezen agyalok egész nap, hogy ő biztos nem szeret, vagy ha igen akkor csak kialakított rólam egy képet és nem is ismer igazán.

Az az érdekes, hogy már tudom, hogy miért gondolom ezt és hogy elvileg nem igaz, de én mégis egyre inkább azt gondolom, hogy igaz, rengeteget agyalok ezen, hogy nem szeret a szüleimtől kezdve a páromig senki.

De amíg nem jártam, addig azt hittem, simán csak nincs önbizalmam azt kész. Éreztem, hogy valami nem oké, de ez egyre súlyosabb, nem tudok már jókedvű lenni, nem mozgok semmit, nem megyek munkán kívül sehova...

Új pszichológushoz meg már nincs pénzem menni. Így is csoda hogy fél évig volt, elfogyott egyszerűen.