Hogyan törhetnék ki a depresszióból?

Ha nehéz is, de el kell terelni a figyelmet a belső dolgokról. Hogy mi alkalmas erre, az egyénfüggő, lehet egy séta erdei környezetben, belevágni valami új dolog kitanulásába (szakma, főzés, nyelv, zenélés, stb.), utazni, az a lényeg, hogy oda kelljen figyelni az adott tevékenységre.

Első körben pl. kezdj el rendet rakni a lakóhelyeden, takaríts, rendezd át a szobát. A külső, környezeti rendezettség kihat a belsőre is.

1. Csinálj teljesen mást mint eddig. Próbálj ki új dolgokat, egyél másfajta ételeket, menj más útvonalon, stb. Ez nem csak ilyen bohóckodás, hanem az új/más impulzusok elősegítik, vagy épp beindítják az agyban az új pályákat, kapcsolatokat.

2. Idiótán hangzik, de ne befelé hanem kifelé figyelj. Szóval ne azon elmélkedj, hogy milyen szarul vagy, meg miket érzel, hanem hogy hány madár ül a fán, azok vajon milyen madarak, stb. Vagy a könyvre, filmre, kreatív hobbira.

3. Alvásmegvonásnak, rendszeres sportnak is van antidepresszáns hatása.

Nem is kell pénz szakemberhez, mivel a TB által finanszírozott a pszichiátriai ellátás is.

Ha valóban depressziód van (azaz nem csak a kedved rossz, hanem más tüneteit is mutatod a betegségnek) akkor írnak fel gyógyszert, hogy egészségesen érezhesd magad és tehess az életedért pozitív dolgokat. A gyógyszer nem drága (én 63Ft-ot fizetek egy havi adagért), és nem is kell életed végéig szedni, de majd az orvossal megbeszélitek. Ha kell a bogyó, akkor nem poénból írják fel. Egy kémiai problémát sajnos nem lehet csak akarattal leküzdeni.

Ha nem súlyos (klinikai) depressziód van, akkor pedig beutalnak terápiára, ami szintén TB finanszírozott. Itt pszichoterapeutával tudtok dolgozni a problémán.

Egyetlen dolgod van: elmenni a háziorvoshoz, és kérni beutalót pszichiátriára (vagy felhívni a körzeti rendelőt/kórházat, és megkérdezni tőlük, hogy mi a menete az első pszichiátriai konzíliumnak)

Hm. Mikor történt ez? És mennyire volt jellemző előtte?

Valószínűleg egyik válasz sem segített. Ha igen, akkor ne olvasd tovább :D

Elveszíteni valamit, ami addig értelmet adott, pokoli, ha pedig CSAK az adott értelmet, akkor senki sem fog tudni segíteni rajtad kívül.

Velem nem történt ilyen durva dolog, de ahogy mondani szokták, mindenkinek más a pokol. Huszonévesen elég sok mindent elkövettem, hogy ne nagyon legyen jövőm, alkohol, drogtúladagolás, intenzív osztály, magasról leszartam mindent, kés, penge, csikkek a karban, fejszétverés, viszont mindig volt hova hazamenni. Most 48 évesen családom van, jó munkahelyem, elvileg minden megvan, de az a régi mély szomorúság még mindig ott van. Sokszor elgondolkodtam azon, mitől vagyok még életben, sőt, nem is az aluljáróban, de nem igazán van rá válaszom. Talán egy dolgot tudnék megnevezni: a kíváncsiságot. Egyszerűen kíváncsi vagyok arra, hogy mi fog történni. Állítólag a II. világháború alatt a koncentrációs táborokban mondogatták azoknak, akik rá akartak ugrani az elektromos kerítésre: Ne tedd, mert soha nem fogod megtudni, mi történt volna veled.

Ez valamiért bennem maradt, talán ez segített, nem tudom.

2: rendszeres sport. Ezt mindig mondják, de nem mindenkinek segít. Engem mindig érdekeltek a harcművészetek, de az olyan pozitív dolog, én meg jobban szerettem sajnálni magam piálás közben. Aztán 46 évesen mégis belevágtam, mert én is keresem, mi tudna tényleg boldoggá tenni. Meglepetésemre még mindig járogatok, nem is megy olyan nagyon rosszul, de az edzések végén a fáradságon kívül nemigen érzek mást. És a csapat, a mester, az egész nagyon pozitív pedig. Ezért is tartok ki valószínűleg, pedig nem vagyok az a kitartó típus ilyenekben. Nem, nem McDojo...

Soha nem tűrtem semmilyen függést, kivéve az alkoholt, ahhoz ragaszkodom, egyébként se cigi , se kávé, se semmi. Így a pszichés gyógyszerekről sem akartam hallani, de lehet, hogy ezt mostanában átgondolom.

Összefoglalva: fingom sincs, és bárki bármit hazudik, másnak sem, hogy mi lehet még jó neked, rajtad kívül. Egy JÓ szakember - relatív, ez sem egyforma - sokat segíthet, de a rossz hír az, hogy végső soron neked kell megtalálni azt a bizonyos utat. Ahogy a nagy bölcsek mondják, sokszor nem is a cél a fontos, csak az, hogy egyáltalán keresd azt az utat.

Pont.

A legtöbbször a felborult bélflóra okozza a depressziót, és az egészséges étrend helyre is állítja. A beleinkben lakozó, a sejtjeink számát mintegy 10x meghaladó egyedszámú, 1,5-2 kg, több száz fajból álló baktériumflóra SZIMBIÓZISBAN él velünk. Mi etetjük őket, ők cserébe vitaminokkal, enzimekkel, hormonokkal, neurotranszmitterekkel látnak el minket. A mai táplálkozás azonban fényévekre van attól, amire az ember termett. Ennek először a bélflóra látja látja kárát. Egyes törzsek (táplálék hiányában) kipusztulnak, és a helyüket oda nem való patogén fajok,vagy gombák veszik át. Ez a bélrendszeri diszfunkció okozza a fiatalok körében járványszerűen terjedő mentális betegséget.

(Meg persze az, hogy sokan az amúgy teljesen természetes kamaszkori világfájdalmat is mindjárt depressziónak kiáltják ki.)

Igen, van kapcsolat az agy és bél között, de inkább bízzuk az orvosra. Ha annyi lenne a megoldás, hogy jobban étkezünk, akkor már régen nem pszichiátriai gyógyszerekre menne el a kutatási pénz. A terület szakértői nem hülyék. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne étkezzünk egészségesen.

A mentális betegségek nem feltétlen növekedtek, hiszen mindig is voltak, csak jó 50 évvel ezelőtt még beszélni sem lehetett róla a szocializmus miatt, párszáz évvel ezelőtt meg egyszerűen elégették a betegeket.

Ugyanaz a jelenség mint a homoszexualitás. Mindig is volt, van és lesz is, csak most már elfogadott, azaz többen vállalják fel, úgy tűnik, mintha megnövekedett volna a számuk.

Semmilyen hátrány nincs, ha a háziorvos utal be, ha magánba mész. Az EESZT-be úgy is felkerülnek az adatok, gyógyszert is 99% hogy a felhőbe küldik fel, és nem kapsz papír alapú receptet.

Egyes munkaköröket nem lehet mentális betegséggel betölteni.

Például: rendőr, katona, pilóta, testőr, talán tűzoltó/mentő, illetve minden olyan munkakör, ahol minden pillanatban tettrekésznek kell lenni. De az orvosod úgy is tudni fogja, hogy mit dolgozhatsz és mit nem. A munkaadód nem különböztethet meg téged hátrányosan azért, mert beteg vagy. Ha a szakorvosi vélemény szerint munkára alkalmas vagy, akkor munkára alkalmas vagy.

A munkáltatódnak nem kell tudnia a diagnózisról, de célszerű valamennyit elhinteni nekik, mert ha bármi gáz van, akkor ne legyen meglepi senkinek.

Referenciaképp: én fejlesztőmérnök vagyok. Különösen nagy értékű dolgokért felelek és mentális betegségem van. A munkáltatóm tud róla és nem én vagyok az egyetlen ilyen a munkahelyen.

Kedves kérdező!

Sajnos manapság a depresszió iszonyatosan sok embert tart a markában. És ezeknek a száma egyre több lesz.

Én is nagyon sokáig küzdöttem a depresszióval, és sajnos néha újra előjön.

Viszont szeretném megosztani, hogy mi segített, és most is mi segít nekem.

Számomra sokat segített az ima.

Nem arra gondolok, amit a templomban mondanak, hanem amikor teljesen kiöntöm a szívemet Jehova Istennek, es elmondom mi fáj, mivel küzdök. Sokáig szokott tartani, de utánna sokkal jobban szoktam magam érezni.

Találtam egy cikket is, a témával kapcsolatban, amely nagyon hasznos, és bevált tanácsokat tartalmaz: [link]

Nagyon remélem hogy neked is segíteni fognak ezek a módszerek.

Kívánom neked hogy boldogabb és vidámabb legyél.

Legyen szép napod😊