Mentálisan kezdek rámenni az egyetemre, úgy érzem. De szégyellném is otthagyni. Mit tegyek?

A történet a következő. Belevágtam egy osztatlan képzésbe, ráadásul 3 év kihagyással érettségi után, de amióta ezt csinálom, azt érzem, hogy teljesen kivagyok. Folyamatos pánikrohamok, a mostani vizsgaidőszakban egyre több alkohol is fogy, ráadásul tömény, pálinka, vodka, aminek érzem, hogy nem lesz jó vége. Van, hogy elkeseredettségemben éjszaka lesétálok inkább 15 km-t, mert annyira nem bírom a bezártságot. Az, hogy egy tárgyból rajtam kívül nem sikerült egy vizsga, meg sem említem. Nagyon azt érzem, hogy lépnem kellene, de akkor meg egy csődtömegnek érezném magam. A helyzetet az is bonyolítja, hogy van egy szép szaktárs, aki így biztosan nem állna szóba velem. Tudom, s azt mondjátok, hogy férfiatlan vagyok, de borzalmas, ami ilyenkor, most is lejátszódik bennem. Ha elmennék szakmát tanulni, nem kellenék a kutyának sem, mert nem lennék intellektuális, széles látókörű, de talán nem készülnék ki.