Egy biporális mondjon le az élet minden öröméről?

Reggel bogyóztam ki a piruláimat, de valami hiányzott. Nem jöttem rá, hogy mi az. Aztán elszomorodtam, kicsit bedepiztem, több órát sírtam, hogy értelmetlen az életem. Közben, hogy megnyugodjak, elkezdtem ököllel verni a combom. De nem ilyen himihumi módon. Öszeszorítottam a szemem, a szám és bent tartottam a levegőt, hogy minnél nagyobb fájdalmat viseljek el. Aztán erősen ököllel vertem a combom, adig amíg elviselhetetlen nem lett. Pihentettem 10 percig, majd újrakezdtem. 6x csináltam meg. A hatodik uátán éreztem, hogy ez kevés. Többet akarok. Van egy jó széles övem. Betömöm a szám konyharuhával és az övvel verhetem a combom. Az öv úgyis gyerek nevelő eszköz, szóval a fájdalmon kívül más kárt nem tehet.

De ezt az övvel verést már nem tettem meg, mert egy barátom mondott valamit ami jókedvre derített. Abbahagytam a verést és a sírást is. Este mielőtt mentem a munkába éjjelre, néztem a lamolepet, hogy ezt kell vinni vagy nem? Aztán arra gondoltam, hogy ezt lefekvés előtt kell szedni. Az öszes korábbit úgy kellett. Úgyhogy nem vitem. Aztán a munkahelyen jöttem rá, hogy bakker elfelejtettem regel bevenni a lamolepet és azt nem is lefekvés előtt kell szedni, hanem regel és este.

Viszont a lábam fáj. Van rajta egy kis zöld folt is.

Nem. Csak olvastam ezeket. A coffein, egészségtelen étel és mozgásszegény életmód növeli a hangulatingadozást. Ha úgy élek mint egy versenysportoló, az csökkenti.

A táskámban van egy gyógyszeres zacskó. Vagy 8 féle gyógyszer van benne ami bármikor kellhet. A zacskón kívülre csak úgy a táskába raktam a frontint és a lamolepet.